Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mohács

2009.12.15

 

               Mohács (Brodarics István szerint)

 

A mohácsi csata eseménytörténetének pontosabb ismertetése előtt, célszerű lenne megismerni annak a személynek a rövid életrajzát, akinek a munkája alapján dolgozunk. Jelen esetben ez a személy Brodarics István.

 

Brodarics István, a történetíró

Az 1470-es évek elején születhetett, Szlavónia területén. Padovában tanult, Szatmári György püspök, királyi kancellár is támogatta. 1506-ban hazatért Magyarországra, mint kánonjogi doktor. A kancellária tisztviselője, majd az előbb említett Szatmári titkára. Brodarics volt zágrábi, pécsi és esztergomi kanonok, 1526-ban pedig szerémi püspök és kancellár lett. Az 1526. augusztus 29-én lezajlott csatának szemtanúja. Ezek után, a kettős királyság idejében, előbb Habsburg Ferdinánd hívei közé állt, majd átpártolt a másik királyhoz, Szapolyaihoz. 1532-ben pécsi, majd 1537-ben váci püspök lett. Minden olyan törekvésben rész vett, aminek a fő célja a béketeremtés volt, például: a katolikusok és a husziták között is békített. Végül 1539-ben hal meg, Vácott. Brodaricsot a magyar humanisták közé sorolják. Fő műve: „Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről. (De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima.)”[1] Ez a műve először 1527-ben jelent meg, Krakkóban. Történeti hitelessége vitatható, de az tény, hogy érdekes és olvasmányos írás.

 

Történeti áttekintés

Magyarország királya a mohácsi csata idején II. Lajos volt. II. Lajos (született: 1506. július 1. Buda; meghalt: 1526. augusztus 29. Mohács mellett)[2] II. Ulászló (magyar király 1490-1516-ig)[3] és Candale-i Anna, francia hercegnő fia. Anyja belehalt a szülésbe, a kis Lajost pedig csak nehezen tudták életben tartani. Pár éves gyermekként, még apja életében, magyar (1508-ban) és cseh (1509-ben) királlyá koronázták. 1515-ben eljegyezték Habsburg Máriával, Ferdinánd testvérével (Miksa német-római császár unokájával). Majd 1522-ben feleségül is veszi, Ferdinánd pedig elveszi nőül Lajos testvérét, Annát. II. Lajos nevelője Brandenburgi György őrgróf volt, aki nem fordított kellő figyelmet a kitaníttatására. Ebben az időben a királyi udvar belefeledkezett a fényűzésbe és a pénzszórásba. Mindez odáig fajult, hogy szinte teljesen elvesztette a tekintélyét, ráadásul még a kincstár is kiürült. Ez többek között azért is hatalmas baj volt, mert a törökök terjeszkedése és megerősödése mellett, szükség lett volna a hadsereg fejlesztésére és a katonák kiképzésére is. Sajnos ezeknek a következménye az lett, hogy 1521-ben elesik, és török kézre jut Nándorfehérvár. Tomori Pál, aki Magyarország északi területeinek a kapitánya volt, hiába próbálja vissza szorítani a törököt, kisebb-nagyobb sikerekkel, az erőviszonyok azonban végleg átfordulnak a török javára.[4] Lajos 1521-ben nagykorúvá nyilvánította magát, és megpróbál változtatni az ország helyzetén. Ám az acsarkodó főurak és a köznemesség megakadályozza a próbálkozásait.

 

1526. év eseményei     

1526. március 20-án Tomori Pál megérkezik Visegrádra, hogy jelentse a királynak a török hadak mozgolódását.[5] II. Lajos e hírek hallatára elrendelte, hogy július 2-án az ország valamennyi főurai, egyháziak és világiak is, és a nemesség Tolnán legyen, teljes fegyverzetben. Ekkor a cél az volt, hogy megakadályozzák a törökök átkelését a Száván. A király megtesz minden tőle telhetőt: figyelmezteti a szomszédos keresztény urakat a közös veszélyre, és kéri őket, hogy segítség meg. Leghamarább Ferdinánd főhercegnek ír, aki a sógora volt, majd szól a pápának is. A pápa megengedte, hogy üres kincstár esetén a király az egyházi kincsek bizonyos részéhez hozzányúlhasson. Sajnos Lajos nem számolhatott Lengyelország segítségével, mert a lengyelek (és a velenceiek is) szövetséget kötöttek a törökökkel, fennmaradások érdekében, pedig Zsigmond, a lengyel király Lajos nagybátyja volt. [6] A király azért, hogy minél több anyagi támogatást szerezzen a kincstárral pénzt hajtatott be az apátoktól, a prépostoktól, a szabad királyi címmel rendelkező városoktól, a szászoktól, az erdélyiektől és a zsidóktól. Eközben érkeztek a hírek, hogy a török had már Belgrádhoz közeleg, sőt előőrsök már átkeltek a Száván, így az új cél az lett, hogy legalább a drávai átkelést akadályozzák meg.[7] Elérkezett a július 2-a, de senki sem érkezett meg Tolnára, maga a király sem, így úgy tűnt, hogy mindenki arra vár, hogy Lajos megérkezzen. Közben napról-napra jöttek a hírek arról, hogy a török már átkelt a Száván és Péterváradot ostromolja. Ezért a király július 24-én elindult Budáról kicsiny kíséretével, hogy a Duna partja mellett Tolna felé haladjon. Valamint levelekkel sürgették az erdélyi vajdád, hogy csapataival együtt siessen a királyhoz.[8] Lajos és csapatai elérkeztek Érdre, itt hirtelen elpusztult a király kedvenc lova, ezt sokan rossz előjelnek tartották. Ercsire érkezve csatlakozott a sereghez Báthory András az embereivel.[9] Földvár felé indultak tovább, majd megérkeztek az újabb rossz hírek: Pétervárad elesett, a török már Újlak vára felé siet.[10] Végül a király megérkezett Pakson keresztül Tolnára, és amint ez megtörtént az egész országból gyülekezni kezdtek az emberek. Ekkor érkezett az újabb hír: a török már Újlakot is elfoglalta, sőt Eszék felé közelít.[11] Lajos Tolnán, látva az elkeserítő helyzetet, a tanácsülésen felszólalt. „Látom már – így szólt – , hogy itt mindenki az én fejem árán keres mentséget a saját feje számára! Én magam személyét és fejemet azért vittem bele ebbe a veszedelembe, hogy a királyság és a ti menekvéstek érdekében a szerencse minden forgandóságának alávessem. Tehát nehogy valaki gyávaságára bármily mentséget mondhasson védelmül az én fejemmel takarózva, és hogy senki ne vádolhasson semmivel: én fogok menni, Isten engem úgy segéljen, holnap veletek saját személyemben oda, ahová mások nélkülem menni nem akarnak!”[12] Ezek után mindenki tovább vonult Tolnáról Szekszárdra, majd Bátára. A király kinevezte a hadsereg fővezéreit: Tomori Pált és Györgyöt, a szepesi vajdát (az erdélyi vajda testvérét).[13] Mind Tomori, mind pedig György ódzkodott elfogadni ezt a tisztséget. Hosszas vita és makacskodás után a király mégis őket jelölte ki. György csak úgy vállalta el, ha mindenképpen Tomori lesz a másik fővezér, és csakis addig, amíg a testvére meg nem érkezik, akkor lemond a részére. Sok utazás után végül megérkeztek Mohácsra.[14] Kikémlelték a török seregeket és kiderült, hogy az ellenségnek rengeteg embere és ágyúja van, viszont csak minden tízedik ember kezében van valamiféle dárda. Tehát a hadseregük gyenge és erőtlen.[15] A kancellár (Brodarics) megpróbálja visszatartani a harcolni vágyókat, de sikertelen marad Tomorival szemben.[16] Tomori főleg arra számított, hogy az ellenséges ágyúkezelők részben németek és olaszok voltak. Tehát azt remélte, hogy keresztény származásuk révén átállnak majd.[17] A csata előtt három napig előcsatározások folytak, amik inkább az ellenségnek okoztak nagyobb károkat.[18] Voltak olyan ötletek is, hogy a király helyett más vegye fel a páncélját vagy, hogy ne is vegyen részt személyesen a csatában, de ez nagy felháborodást keltett az emberekben. Végül abban állapodtak meg, hogy Lajoshoz rendeltek három embert: Raskai Gáspárt, Török Bálintot és Kálnay Jánost, nekik az lett volna a feladatuk, hogy megóvják a királyt és ha nagyobb gond lenne, akkor kimentség a csatából.[19]

 

1526. augusztus 29.      

A sereget két csapatra osztották fel.[20] Majd Mohácstól nem messze egy síkságon sorakoztak fel.[21] Már kevéssel napkelte után csatarendbe álltak, majd a nádorispán körbevezette a királyt, hogy mindenki a saját szemével láthassa, hogy itt van személyesen. Egész délelőtt várták az ellenséget, csak kisebb előcsatározások voltak.[22] Tomori javaslatára a király mellett álló 3 embert (akiknek meg kellett volna védeniük a Lajost) elküldték felderíteni, még a király sem mert Tomorinak ellent mondani, így egyedül maradt.[23] Körülbelül délután három és négy óra között megérkeztek a török seregek, és megindult a küzdelem.[24] Hamar kiderült, hogy hiába a képzettség, a túlerő akkor is győzni fog. A magyar csapatok menekülőre fogták. Brodarics úgy emlékezik vissza, hogy Lajos hamar eltűnt a számáról kijelölt helyről.[25] A megmaradt magyar csapatok visszaszorultak a mocsarasabb területekre, majd mindenki „futott amerre látott”. A török csapatok viszont nem üldözték a menekülőket. A küzdelem pontosan fél óráig tartott.[26] Később egy meredek part hasadékában találták meg Lajos holttestét, lovával együtt, felvértezve fulladt meg. De nem a király volt az egyetlen áldozat. Brodarics szerint Tomorit lefejezték és büszkén körbehordozták a török táborban. A törökök a foglyoknak sem könyörültek: lefejezték őket is, csak nagyon kevesen maradtak életben.[27] Az ország világi és egyházi nemeseinek a színe-java meghalt ebben az ütközetben.[28]

 

Mohács után

A törökök felperzselték Pécs városát, majd egészen a Balatonig nyomultak előre.[29] A királyné és Thurzó Elek a hírek hallatára Pozsonyba menekültek.[30] A török császár végül megérkezett Budára és csapatait átküldte Pest irányában fosztogatni. Majd egy kevés budai időzés után a császár visszaindult Kis-Ázsiába, mert belviszályok támadtak. Maga után semmilyen helyőrséget nem hagyott és kivonult az országból.[31]

 

Brodarics István által összeírható magyar hadak

király, Mária királyné és az esztergomi érsek

 

3000 lovas és gyalogos katona

 

 

Báthory András

nem megvetendő számú csapatok (~1000 fő) [32]

György szepesi gróf

majdnem 300 könnyű- és nehézlovasság és majdnem 12 000 gyalogos

kárthágói Cyprusi Hannibál (gyalogosok részben a pápától)

1300 lovas és 4000 gyalogos

Gvnoienszky Leonárd

1500 lengyel[33]

Tomori és Perényi Péter (és mások)

5 vagy 6 000 lovas[34]

Budáról hajókon érkezett

kisebb nagyobb ágyúk

Bécsből

9 hadigép

Thurzó Elek

200 gyalogos és néhány hadigép

horvát bán[35]

3000 lovas és majdnem 3000 gyalogos

Erdődi Simon zágrábi püspök és testvére Erdődi péter

majdnem 700 lovas

Aczél István (Bornemisza János küldte)

körülbelül 300 lovas és arany

Szerecsen János

kevesebb, mint 2000 gyalogos (főleg íjászok)[36]

 

Így a magyarok összesen 24 vagy 25 000-ren voltak, 80 ágyúval.[37]

 

Bibliográfia

 

·         Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983.

 

·         Britannica Encyclopaedia Uralkodók és Dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001.

 

·         Mohács emlékezete. A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatahely régészeti feltárásának eredményei. (Európa könyvkiadó) Budapest, 1979.



[1] Mohács emlékezete. A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatahely régészeti feltárásának eredményei. (Európa könyvkiadó) Budapest, 1979. /9. oldal/

[2] Britannica Encyclopaedia Uralkodók és Dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001. /414. oldal/

[3] Britannica Encyclopaedia Uralkodók és Dinasztiák, Magyar Világ Kiadó, 2001. /659. oldal/

[4] Mohács emlékezete. A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatahely régészeti feltárásának eredményei. (Európa könyvkiadó) Budapest, 1979. /129. oldal/

[5] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /13. oldal/

[6] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /14. oldal/

[7] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /16. oldal/

[8] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /24. oldal/

[9] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /25. oldal/

[10] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /27. oldal/

[11] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /29. oldal/

[12] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /30. oldal/

[13] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /31. oldal/

[14] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /32. oldal/

[15] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /34. oldal/

[16] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /38. oldal/

[17] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /41. oldal/

[18] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /42. oldal/

[19] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /43. oldal/

[20] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /44. oldal/

[21] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /46. oldal/

[22] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /47. oldal/

[23] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /48. oldal/

[24] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /49. oldal/

[25] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /50. oldal/

[26] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /52. oldal/

[27] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /53. oldal/

[28] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /54. oldal/

[29] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /55. oldal/

[30] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /56. oldal/

[31] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /57. oldal/

[32] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /25. oldal/

[33] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /29. oldal/

[34] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /33. oldal/

[35] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /41. oldal/

[36] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /42. oldal/

[37] Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. (Magvető Kiadó) Budapest, 1983. /43. oldal/

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.