Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A jászok (és a kunok) története I.

2009.12.15

 A jászok (és a kunok) története

 

Betelepülés, eredet, források

 

A történettudomány és a helyi emlékezetben is a jászok 1239-ben, illetve 1241 után telepedtek be Magyarországra. Pontos adat erről egy 1323-ban írt oklevélben található, ami szerint a filiszteus néven említett jászok a kunokkal együtt a betelepítés előtt, éltek már Moldvában és onnan telepítették be őket a nekik kijelölt helyre, Jászberény vidékére, a mátrai palóckun testvérek szomszédságába. Például a neves Dr. Fodor Ferenc is úgy fogalmaz, hogy a hagyomány szerint a jászok a kunokkal együtt lettek betelepítve, 1239-ben, még a jász nép köztudatában is ez él. Magyarországon önálló néven azonban csak a 14. század elejétől kezdve szerepelnek: 1318-ban tűnik fel okleveleinkben a Jazonicus népnév először, 1323-ban pedig már a jászok nemzetségéről olvashatunk.[1] Jász népnév előfordult különböző külföldi forrásokban is, olyan formában, mint például: Yadu, Yue-ti, iáton, asz, jágzi vagy jazyges stb. Magyar okleveleinkben a különböző formákban találhatjuk meg: jazyges, jazygi, jaz, jasi, jasso, jasones, philistri, filicstri, philistaei, pharetrarii, sagittarii stb.[2] írásos források hiánya miatt van, ugyanis 1239-1323-ig csupán a kunokról emlékeznek meg forrásaink. A két népet testvéreknek, testvérnépnek emlegetik őket, illetve kun és jász társadalomról, kun és jász népről beszélnek, de senki sem veti fel azt a lehetőséget, hogy a két nép esetleg nem volt vagy nem lehetett egyenjogú, és talán éppen ez a társadalmi különbség lehetett az oka annak, hogy a jászokat csak később említik forrásaink.[3] A jászokat, mint a kunoktól külön álló, önálló népet I. Károly (1308-1342)[4] 1323-ban kelt oklevele említi először, korábban a jász név, mint latin melléknévi alak fordul elő. Ebben az oklevélben 18 név szerint is megemlített jászt sorol fel, akik megkapják azt a jogot, hogy ezután bírót (kapitányt) választhassanak, amilyet akarnak, s egyúttal áthelyezi őket az egyedül a királyi felséggel katonáskodni tartozó jászok rendjébe. Ez a szabadság az utódaikra is vonatkozik. Ez az úgynevezett jászok vitézségének a dokumentuma. A kunok önállóságát, a magyarországi Kumánia viszonylagos független egységét az országon belül, elsősorban egy 1279. évi oklevél biztosította. Ez az oklevél az ország mindenkori nádorának bírói hatalma alá rendeli a kunokat, ám csak olyan ügyekben, amely a kunokat és az országot is egyaránt érinti. Ez az jelenti, hogy a kunok belső ügyei nem tartoznak másra, azt maguk intézik, a nádor nem szólhat ebbe bele.[5] A kunokat és a jászokat is valószínűleg kötelező hadkötelességre szólítja fel ez az irat.[6] Ebben a Kun László (1272-1290)[7] által kiadott oklevélben Cumani összefoglaló nép néven írnak a kunokról és a jászokról, valamint a jászokat úgy is említik, mint „berényi vendégeket”. Maga az a szó, hogy „jász” előfordul a magyar nyelvben a székesfehérvári káptalan oklevelében 1256-ban.[8] Érdekes, hogy néhány oklevél említést tesz hét kun nemzetségről is, ám ezek között nem található egyetlen jász sem, pedig ekkor már az országban kellett élniük. Hiszen kiderült, hogy a jászok régóta itt lehettek, mert a király iránti hűségüket vérük ontásával, életük feláldozásával már régen és több hadjáratban is tanúsították. Erről azonban hallgatnak az oklevelek, csak a kunok tetteiről szólnak, és mindez csak úgy képzelhető el, hogy a jászok a kunoknak alárendelve, azok nemzetségeinek vezérlete alatt harcoltak eddig. Ez, amint már említettem megszűnik az 1323-as oklevél kiváltságai miatt, hiszen innentől kezdve szerepel forrásainkban az önálló jász nemzetség, a Berény székhelyű önálló jász szék, valamint a jászok önálló kapitányáról is csak ezután esik szó.[9] Érdekesség, hogy 1217-ben kunokat találunk Borsa Kopasz oldalán, ami nyílt ellenszegülést mutat a királlyal, de I. Károly uralkodásakor a királyt támogatták, és hatalmas szerepük volt abban, hogy megszilárdult a hatalom.[10] Katonai téren a király mindig számíthatott, sőt számított is a haderejükre. Például 1278-ig 10 esetben voltak külföldi hadjáratok részesei. A zsoldnak fontos szerepe volt abban, hogy megmaradtak a XV. század elejéig a király legfőbb támaszaként.[11] A jászokat 1320-ban megemlítik, hogy a Pilis megyében fekvő Csaba körül tanyázó jászoknak perük volt a budaszigetbeli apácákkal.[12] Egy oklevél, 1357-ből nevezi őket először filiszteus néven, és megemlítik a két testvérsorsú népet, a kunokat és a jászokat. 1454-ben Comani et Philistaei-nek nevezik őket. Csak a 17. században kezdték jazyg néven hívni a jászokat, előtte évszázadokig filiszteus néven emlegették őket.[13] Voltak olyan feltevések, miszerint a jász név az íjász szóból származhat, mert például forrásainkban előfordulnak sangittariusok néven, ami íjászokat jelent. Németül pheil íjat jelent, ónémetül pedig a phil, azaz ebből eredeztették a philistaeus nevet.[14] Mások szerint a neveiket lehet, hogy már Ázsiából hozták magukkal.[15] A már említett ász megnevezésük egy krimiai kun törzs neve is lehet. De voltak olyan kutatók is, akik szerint egy besenyő fejedelem nevéről kapták. A legvalószínűbb az, hogy a szláv nyelven keresztül jött át a jász név a magyarba. A jasy név a mai oszétek őseit, az elánokat jelenti. Tehát a jászok egy oszét eredetű nép. Érdekesség, hogy sokáig azt hitte egy-két kutató, hogy a filiszteus név abból ered, hogy a jászokat megtéríteni próbáló papok nevezték el őket így, filiszteus azaz pogány, hiszen minden próbálkozás ellenére makacson ragaszkodtak a hitükhöz és nem akartak megtérni. A viták végeredménye az, hogy a jazyg név az mesterséges, a jász az „as” tőből ered, a filiszteus név eredete még ismeretlen.[16]

 

Vallás, jogok, nyelv           

 

A 15. század elején a jászoknak 3 társadalmi rétege volt:

1.      Közrendű jászok, akik nem függenek a kapitánytól.

2.      Kapitányok, akik szeretnének felemelkedni.

3.      Felemelkedett kapitányok, akik birtokadományt nyert nemesek lettek, a jászok vezetőjeként már nem adóztak jász módjára, nem kellett adót fizetniük.[17]

Zsigmond (1387-1437)[18] 1407-ben a jászok számára kiadott oklevélben megerősíti saját belső bíráskodási jogát, valamint vámmentességet (tributum) adományozott nekik.[19] A XV. század első évtizedeiben elhagyják a régi költözködő életmódjukat és átállnak a ház építésre és az állandó faluban történő letelepedésre.[20] 1418-ban történik először említés jászkun székekről:

Jász-szék: - Berény-szék

Kun-székek:    -     Kolbász-szék (mai Nagykunság)

-          Szentelt-szék

-          Kecskemét-szék

-          Kara-szék

-          Hontos-szék[21]

-          Halas-szék[22]

1480-ban a jászoknak már saját pecsétjük volt, úgynevezett szék-pecséttel rendelkeztek.[23] Kolbász-széknek pedig 1629-ben lett pecsétje.[24] Mint a kunok, a jászok is pogányok voltak, és ezt az életvitelt nagyon nehezen tudták csak feladni. Több rend is próbálkozott a megtérítésükkel, szinte mind kudarcot vallott. Előfordul olyan adat is, hogy a jászok között 1470 táján még divat a pogány módra kötött házasság is, noha ekkor már elvileg megtérésük végleges volt.[25] Érdekesség, hogy e népek megtérítésekor a jászok katolikusok lettek, a kunok viszont a református vallást vették fel.[26] Egy 1323-ban kelt oklevélben megemlítik, hogy ekkor több előkelő jász főúr, már megkeresztelkedett és felvette a katolikus vallást. Végleges megtérésük 1472-ben történt, amikor megengedték a ferenceseknek, hogy betelepüljenek Berénybe. Az 1467. évi 2. törvénycikk kimondta, hogy sem a jászoknak, sem a kunoknak nincsenek nemesi privilégiumaik. Viszont egy 1458-as újabb szabadságlevél, megerősítette a kiváltságaikat.[27] I. Ulászló (1440-1444)[28] alatt elkezdődik a hanyatlás, de 1512-ben a kegyúri jogot átengedi a kapitányoknak.[29] 1498-ban a 47. törvénycikk kimondta, hogy szolgarendűek, ez a rendelet számukra csak erkölcsi csapás volt. Ez egészen odáig fajult, hogy 1514-ben a 23. törvénycikk nyíltan szolgákká tette őket, adó és tized fizetésére kötelezvén a jászokat.[30] Ennek egyik oka az lehetett, hogy részt vettek Dózsa György felkelésében. A Tripartitum III. könyvének 25. címe királyi jobbágyokként sorozta be őket, ez pusztán egy jogi csapás volt számukra. Birtokaik jogilag a magyar Szent Korona jószágai közé soroztattak, de a jászok azokkal továbbra is szabadon gazdálkodhattak.[31] A kunokat egy forrásban úgy említik meg, mint királyi nemeseket, ők voltak a királyi kiváltságos népek, de nem országos nemesek voltak, tehát nem tényleges nemesek.[32] Sok néven kívül előkerült egy 1422-ből származó jász szójegyzék, amelyben 40 közszó fordul elő bizonyítván az oszétekkel való nyelvrokonságot. Ez többek között azért fontos, mert bizonyíték arra, hogy 1422-ben még jászul beszéltek a jászok, azaz megőrizték a nyelvüket, s ez a nyelv nem a kunok nyelve volt, hanem a sajátjuk. A nyelv pedig az etnikumnak fő tartópillére. Ha külön nyelven beszéltek, minden bizonnyal egyéb tekintetben is különbözniük kellett, még akkor is, ha a tartós együttélés során kölcsönhatás figyelhető meg közöttük. A másik dolog, amiért nagyon fontos ez a forrás az, hogy a jászok nyelve a mai napig ismeretlen előttünk, elveszett, csupán ezt a 40 szót ismerjük egész szókészletükből.[33]

 

Török idők a Jászságban  

 

Török hódoltság idején meglévő jászkun kiváltságok:

1.      A nádor a „judex cumanorum et philisteorum”.

2.      Egymás közötti ügyekben saját, választott bírák ítélnek.

3.      Az ország területén vámmentességet élveznek.

4.      Papjaikat maguk választják.

5.      Egyházi tizedet nem fizetnek.[34]

Fegyverzetük a XVI. században a következő volt: kézíj, tegez, kard és csákány. A tegezesek általában lóháton szolgáltak. 1453-ban említik, hogy a jászkunok pajzzsal ellátott páncélos és kézi íjas vitézeket küldtek a király seregébe.[35] A török-korban alakult ki az úgynevezett kondominium, azaz a törökök és a magyarok kettős uralma a hódoltságban.[36] Ebben az időben a Jászság fontos stratégiai ponttá vált. A hadak itt vonultak fel, például Egerhez és remek élelmezési bázis volt. 1536-ban a török feldúlta ezt a területet, még a berényi ferences zárdát is kirabolta. Amióta a jászok betelepültek magyar földjeikre, azóta nem lépett ellenség rá, viszont a török időktől kezdve szinte állandóan feldúlták. Legnagyobb csapás számukra az volt, hogy Eger vára túl közel található, mert a törökök állandóan itt vonultak át, nagy pusztítást hagyva maguk után. Szolnok várától viszont nem szenvedtek annyit. Egyetlen hátránya az volt, hogy kétszer kellett adózniuk, az egri várhoz a magyarnak, a szolnoki várhoz pedig a töröknek. A 16. században sokan elmenekültek. Érdekesség, hogy 1557-ben nagyon sok jász dolgozott az egri vár megerősítésekor. Amikor 1566-ban Gyula vára elesett, akkor csak 14 község maradt a Jászságban. A legtöbb ember Egerbe és Kecskemétre menekült.[37] A Jászságban megmaradt embereknek sem könyörült a történelem, hiszen a Szigetvár alól szétszéledő tatár seregek végigrabolták. Körülbelül 1500 lélekkel lett kevesebb, ezen időkben, a maradék emberek száma 4600 volt. Azért csak ilyen kevesen voltak eredetileg, mert már régebben, a törökök elhurcolták a népesség ¼ részét. Így tehát érthető, hogy a jászok 1566 után erősen szétszéledtek. 1565-ben formailag is bevonultak a törökök a Jászságba. 1567-ben pedig megerősítették Berényt. 1588-ban pedig már a török volt mindennek az ura itt, a török vezetőkkel osztozkodtak a jászkapitányok Berényben és Apátiban. A 15 éves török háború újra nagy nyomort hagyott maga után. 1593-94-ben történt egy ütközet, ahol a törökök vereséget szenvedtek és ideiglenesen kivonultak Berényből, felgyújtva a palánkot maguk után. 1596-ben pedig az Eger ostromára vonuló hadak újra feldúlták.[38] 1596-ban elesik Eger, ami „megkönnyebbüléssel” tölti el a jászokat, hiszen megszűnnek az átvonuló, kifosztó török hadak és megszilárdul a török hatalom. 1611 után sok jász tér vissza a Jászságba. 1647-ben újra 11 népes község van, hála Eszterházy nádor buzgóságának. Persze nem szűntek meg teljesen a portyázások, némely részeket kifosztották. Jogilag királyi jobbágyok voltak, de egyes községeket mégis önkényesen eladományozgattak a királyok. 1638-ben a 67. törvénycikk felszólítja őket arra, hogy a vármegyéknek minden adót fizessenek be. Emellett adóztatta őket a török, valamint az ónodi, diósgyőri és szendrői végvári vitézek portyázták, lovaikat, marháikat elhajtották.[39] Ez ellen 1637 októberében a szolnoki szandzsákbég kérésére a budai pasa a szultán nevében engedélyezte a jászságiaknak, hogyhogy a nádortól is van engedélyük, akkor elfoghassák és megölhessék a rablókat.[40] 1646-ban III. Ferdinánd (1637-1658)[41] papíron visszahelyezte őket előző kiváltságaik birtokába. 1647-ben a 26-27. törvénycikk elismerte, hogy nem parasztok. 1653-ban Wesselényi Ferencet, felső Magyarország kapitányát megkérik, hogy fékezze meg a katonákat. A Jászság jogilag a Szent Koronához tartozott, így a törökök, mint királyi birtokot fosztogatták, a hajdúk pedig azért dúlták fel szabadon, mert a török hatalmában volt.[42] 1657-ben a Lengyelországot megtámadó tatárok jövet-menet átvonultak itt.[43] 1659-ben maga az egri pasa dúlta végig és letelepedett Árokszálláson.[44] 1675-ben kelt az utolsó török oklevél Berényben. 1679-ben Thököly hadai vonultak végig rajta, majd 1682-ben Apaffy hadai is itt mentek keresztül és okoztak hatalmas pusztulást. Az 1680-as évek második felében kivonultak a törökök a Jászságból. 1686-ban a tatárok dúlták fel. 1696-ban ismerte el az udvar utoljára e nép összes régi kiváltságát.[45] Érdekesség, hogy a Jászságban például 1687-ben csak 40 embert kereszteltek meg, míg 1698-ban 237-et. A legkevesebb temetés, egész évben csupán 4, 1689-ben volt, míg a legtöbb, 882 lélek, 1684-ben. Persze pontatlanságok előfordulhatnak, mert például lehet, hogy nem minden csecsemőhalált jegyeztek fel.[46] Török-kor végi jászkun kiváltságok:

1.      Főbírájuk a nádor, helyettese az általa kinevezett főkapitány.

2.      Kerületenként és helységenként szervezett autonómiával rendelkeztek az igazgatás és a jogszolgáltatás terén.[47] A nagykunoknál erős maradt a szék szerepe és a széki hagyomány.

3.      A Jászkunság önálló adózási kerületet alkotott.

4.      Magyar részre állataik után nem adóztak. Szolgáltatásaik formáit és rendjét szokásjogi keretek védték.

5.      Rév- és vámmentességei kiváltsággal bírtak, s időnként a harmincad (határvám) megfizetése alól is felmentést kaptak. Mindez különösen „a vásárnapokra és az egyéb értékesítő helyekre elhajtott marhák” tekintetében járt előnyökkel. A mentességek igazolására lakosaik részére pecsétes leveleket adtak ki.

6.      Lakossági megtartóerőt jelentett az úgynevezett kisebb királyi haszonvételek birtoklásának joga (például: csap-, mészárszékek működtetése, piactartás, vadászati-, halászati jog) s később a vásártartás lehetősége is.

7.      Jogaikhoz tartozott a céhek alapításának engedélyezése.

8.      Egyházi tizedet ebben a korban sem fizettek. Kegyúri jogokat gyakoroltak a helyi egyházak felett.

9.      A közéjük települő családok velük azonos jogokat, mentességet nyertek, beleértve a tisztségviselők választásában való részvételt is.

10.  A megmaradt insurrectios kötelezettség státusuk kifejeződése a honvédelem területén.[48]

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.