Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Komjáthy Miklós: A hiteleshelyek

2009.12.15

Komjáthy Miklós: A hiteleshelyek.

História 2 (1982) 28-29.

II. Lajos magyar király (1516-1526) 1526. augusztus 19-én bátai táborában kiadott egy parancslevelet a vasvári káptalannak. Ebben kötelezte az intézményt, hogy két embere keresse fel Fladnyczer Videt, a szalónaki vár urát, aki betegségre hivatkozva nem vonult hadba; Pathi Gergely és Büky András kanonokok igazolták Vid jogos távolmaradását.

            Ennek az egyházi vizsgálatnak gyökerei a Magyar Királyság alapításáig nyúlnak vissza. Kezdetben mind a köz-, mind a magánügyeket élőszóban intézték. Ám már ekkor megjelent egy közjogi személy a bíráskodásban: a pristaldus, magyarul: poroszló. Ez a személy volt sokáig az ítélkezés egyik legfontosabb személye. Ebben az időben a joggyakorlat elsősorban istenítéletekből állt, amelyeket püspöki székhelyeken és káptalanoknál tartottak. A középkori felfogás szerint Isten tett tanúbizonyságot a vádlott ártatlanságára. Az ilyesfajta bíráskodásokról lajstromkönyveket, registrumokat készítettek. Az írásbeliség terjedése miatt a poroszló szerepe csökkent, helyét a hiteleshelyek (hiteles pecséttel ellátott helyek) által kiállított oklevelek vették át. A legfontosabb ilyen helyek a püspöki-érseki székhelyek székes- és társkáptalanjai, valamint a fontosabb konventek voltak.

            A magyar jogéletben 1526 előtt szinte minden téren jelen volt a hiteleshelyi, okleveles hitelesítés. Az egész országban folytatták tevékenységüket, megbízhatóságuk ugyanis akkor még ismert volt, az évszázadok során azonban ez megváltozott. Például 1504. augusztus 13-án II. Ulászló magyar király (1490-1516) parancsára a somogyi konvent kivizsgálta a jajcai bán, Gorbonoki István panaszát Fegyverneki Ferenc székesfehérvári kanonok ellen. Bár igazolták a vádakat, Fegyverneki 1506-ban, két évvel később ennek ellenére ipolysági prépost, majd premontrei vizitátor lett. Később szinte teljes pontossággal említenek meg 115 hatalmaskodó jobbágyot, név szerint, majdnem megyényi nagyságú területen. Ezen esetek miatt kételyek merültek fel a megbízhatóság tekintetében. A konvent ugyanis a 16. század elejére a nyomor szintjére süllyedt. Ezzel oldódik fel Komjáthy szerint az ellentét a rablógyilkosság és a köztiszteletben álló hivatal között, melyek közül az előbbivel való vádolás a jajcai bán fenyegetésére történt. Látható tehát a hiteleshelyek folyamatos tekintélyvesztése a 16. század elejéig. A török hódoltság alatt még rosszabb lett a helyzet: az ország bizonyos részein nem is folyt hiteleshelyi tevékenység. A hiteleshelyek közigazgatási és joghatósági szerepe, igaz korlátozott formában, de egészen az újkor végéig fennmaradt. Végül az 1874. évi 35. törvénycikk vetett véget működésüknek, a közjegyzői hivatal és intézmény bevezetésével.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.