Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érszegi Géza: Az írásbeliség bevezetése Magyarországon

2009.12.15

Érszegi Géza: Az írásbeliség bevezetése Magyarországon.

História 2 (1982) 26-28.

III. Béla magyar király (1172-1196) egy oklevelében írja, hogy kellenek írásos bizonyítékok peres ügyekről. Az 5., majd a 10-11. században Európára írástudatlanság borult. Magyarországon István király (1000-1038) koronázásával jelent meg az írásbeliség. Szinte csak az egyház élt azzal a joggal, hogy királyi írással szentesítsen birtokot. A világiaknak akkor lett fontos az írás szerepe, amikor birtokokat szereztek. Már III. Béla előtt is volt az udvarban udvari pap, jegyző és pecsételő, hogy királyi okleveleket tudjanak kiállítani. Béla I. Mánuel bizánci császárnál (1143-1180) nőtt fel, és látta a konstantinápolyi ügyintézés fejlettségét.

            1172 után, miután Béla hazatért, csak ritkán tudott kiadni okleveleket, ezért fiatalokat küldött ki a párizsi egyetemre, hogy írni tudó mesterekké váljanak. Sokuknak csak a munkáját ismerjük, a nevüket nem. Kálmán király (1095-1116) egyik törvénye kimondja, hogy ha egy megadott összegtől magasabb üzlet jön létre zsidó és keresztény között, akkor azt írásba kell foglalni. Voltak olyan emberek, akik írnoki munkákat láttak el nagyurak mellett. Ezek bizonyítják, hogy voltak íráshoz értő szakemberek az országban. Ám a királyi kancelláriában nem volt elég latinul írni és olvasni tudni: jogi és történeti tudásra is szükség volt. Fontos volt még, hogy egy írnok felismerje, mi tartozik a világi, mi az egyházi bíróság elé. Így állítottak ki igazságot osztó ítéletlevelet, az uralkodó kegyét kinyilvánító kiváltságlevelet és birtokról szóló adománylevelet. Számítani lehetett a hamisításokra, ezért megalkották az oklevelekben előforduló azonos mondathasználatot és fontos volt a király pecsétje, valamint az udvarban lévő előkelők olvasható neve. Ebben az időben jelent meg, hogy az emberek hiteleshelyeket kerestek fel, hogy érvényesítsék az adományokat és a szerződéseket, a királyi udvarban pedig bevezették a kérvényezést.

            IV. Béla király (1235-1270) példaképként tekintett III. Bélára, ezért kötelezővé tette a kérvények írásban történő beadását. Sokan kifogásolták, hogy nem tudtak személyesen beszélni a királlyal és azt is, hogy az ügyintézés úgy drágább lett. Csak később sikerült beszüntetni ezt a rendelkezést. Innentől nem kötelezték a kérvényeket, mégis megtalálhatóak, főleg a 15. században. Ilyen birtokadomány-kérelem Bethlenfalvi Thurzó Péteré is. Ezt a királyi tanács előtt felolvasták, és ha a király hozzájárult, akkor a kérelmező kapott egy adománylevelet, amivel elfoglalhatta a birtokot. A király levelet küldött egy közeli hiteleshelyhez, ahol egy szavahihető ember és egy megyebeli világi ember beiktatta az adományba a kérelmezőt. Erről a két ember jelenlétében jelentést írtak a királynak, és ha senki sem mondott ellent, akkor a kérelmező adománybirtokos lehetett és megkapta a végleges és ünnepélyes adománylevelet a kancelláriától.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.