Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Váczy Péter: A magyar királyság központi igazgatása a 11-12. században

2009.12.15

Váczy Péter: A magyar királyság központi igazgatása a 11-12. században

 

            Váczy tanulmányában elénk tárja az Árpád-kori oklevelek fontosságát a királyság központi igazgatásával kapcsolatban, és összehasonlítja a korabeli, nyugat-európai fejlettséggel.

            Váczy azzal kezdi a tanulmányát, hogy a legjobb forrás arra, hogy bepillantást nyerjünk a királyi állandó tanácsról és a központi szervekről az úgynevezett relációs jegyzetek (a királyi oklevelek szövege mellett olvashatunk, tartalmazzák az oklevél kiállítóinak a nevét). De sajnos hazánkban az Anjou-kornál régebbi (I. Károly idejében jelennek meg) relációs jegyzetek nem léteznek, így ez nem segíthet a 13. századi államigazgatás felderítésében. II. Istvántól kezdve megsokasodnak a „közbenjárók” megnevezései az oklevelekben egészen III. Béláig, akinél a kancellária szervezete megszilárdul és, aki az udvarban elrendeli az írásbeliséget. A 10-11. században a kancellária munkája korlátozódott a pecsételésre, ami szimbolizálta a királyi hatalmat és fontosabb volt, mint az élő tanúk. Maga az oklevél szerepe meg csupán annyi volt, hogy neveket rögzítsen, ha valami vita adódott volna. H. Bresslau oklevéltárából is látható, hogy más országokban, a Karoling-kortól, az oklevelek tele vannak az intézők és a közbenjárók nevével. Magyarországon, a királyság első éveiben azzal kompenzálta a király az írásbeliség hiányát, hogy kikérdezte a főembereinek és az udvarának a tanácsát, hogy a nép nehogy fellázadjon ellene, mert a kora középkori királyok belátásuk szerint cselekedhettek, de tiszteletben kellett tartaniuk mindenkinek a jogát és a szabadságát. A 12. században már megjelennek az oklevelekben a nevek (poroszlók, tanúk, készítők, közbenjárók stb.), mert az ügy felelőssége rájuk hárult már, nem csak a királyra. A társadalom ilyesfajta rendi öntudatának az ébredésére először Kálmán uralkodása alatt lehetünk figyelmesek, akinek már külön magasabb fokú bírói székekről kellett rendelkeznie. Ebben az időben a királyi udvar megyéről-megyére vándorolt a tanáccsal együtt, ami nem egy zárt testület volt. Nagy különbség, hogy Nyugaton a 13. században a tanácsot megesketett és bármikor elmozdítható tanácsosok alkották, míg nálunk ez rendi kormányszervvé vált, főurak gyülekezetévé. Amikor Nyugaton a főúri kézben lévő udvari méltóságokat már nem töltik be vagy alacsonyrendű emberekkel töltetik be és a címek maradnak a nemességnek, addig nálunk csak akkor indul meg a nagy udvari méltóságok kifejlődése. A király vezeti a központi igazgatást és ahol ő van, ott van a központi kormányzás is, de a király bírói ügyekben személyesen általában már nem ítélkezik, ez az ispán feladata. Úgy, mint Nyugaton, a tanács nálunk is bírói funkciót tölt be, már a kezdetek óta.

            Váczy szerint a legjobb példa arra, hogy mennyire el vagyunk maradva, hogy míg Angliában már a 11. században különálló pénzügyi hivatal működött, addig hazánkban ez csak a 13. században valósul meg.     

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.