Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hubert Jedin: A zsinatok története III.

2009.12.15

5. A II. VATIKÁNI ZSINAT

 

  • A Trienti Zsinat dekrétumai az Egyház történetének „trienti korszakát” vezették be.
  • A fejlődés négy irányát és mozzanatát különböztetjük meg, amelyek a századforduló óta a z Egyházzal kapcsolatos felismeréseket elmélyítették:
  1. Az eucharisztikus mozgalom, mely X. Pius pápa alatt a gyakori áldozás szorgalmazásával hagyományos célkitűzések jegyében indult meg, majd liturgikus mozgalomként terjedt el, több európai országban meghonosodott. Felismerték „Krisztus misztikus testének” (Corpus Christi mysticum).
  2. A világiak aktivizálása, ezt előkészítette a laikus gondolkodás mozgalma, és a Katolikus Akció (Actio Catholica), amelyet IX. Pius pápa szorgalmazott. A felfogás kicsúcsosodik egy definícióban: az Egyház lényege szerint „Isten népe”.
  3. Az Egyház európai jellegének megváltoztatása, melyet az I. vh. után IX. Pius pápa kezdett meg.
  4. A katolikus Egyház sokáig távol tartotta magát az ökumenikus mozgalomtól. XX. sz. kezdetétől egyre közelebb egymáshoz a Rómához nem kötődő egyházi közösségek à végül Egyházak Világtanácsa és Genfi Titkárság alapítása.
  • A nemzeti szocializmus elleni közös front kapcsolatokhoz és megbeszélésekhez vezetett.
  • 1951. freiburgban szervezett katolikus Ökumenikus Tanács.
  • Lassan kialakult egy új, a Szentírásból és történetének elmélyültebb ismeretéből táplálkozó Egyház-teológia, melynek első tanítóhivatali lecsapódása XII. Pius „Corpus Christi Mysticum” c. enciklikájában jelent meg.
  • XIII. Leó egyik enciklikája, a „Modernismus” célul tűzte ki a régi hit és a modern tudomány közti kiengesztelődést, de erejét vesztette.
  • Az Egyháznak be kellett bizonyítania, hogy nem egyetlen kultúrához, a nyugati keresztény világhoz van kötve, és hogy nem áll szándékában azt az üdvösségre vonatkozó üzenettel együtt más kultúrákra rákényszeríteni. Szervezetének összpontosított irányítása most már lazítást igényelt.

 

Meghirdetés és előkészületek

 

  • A II. Vatikáni Zsinat összehívása teljesen XXIII. János pápa személyes tette volt. 1959. jan. 25-én a Szent Pál székesegyházban tartott istentisztelet után a bíborosoknak bejelentette egy „egyetemes zsinat” összehívását, egy „felülről jött” sugallatot követett.
  • A pápa valójában a katolikus Egyház általános zsinatát akarta összehívni, de kezdettől fogva a szeme előtt lebegett a Rómától elszakadt keresztények részvétele.
  • Az előkészületek beindítására 1959 máj. 17-én megalakított bizottság (Comissio Antepreparatoria) első ülésén kifejtette, hogy belső reformot és „aggiornamento”-t, érdemi számvetést akar a kor problémáival.
  • A beérkezett 2812 javaslatot („postulate”) a Comissio antepreparatoria átnézte és osztályozta, majd átadta a kuriális hivataloknak, amelyek kidolgozták a maguk javaslatait és útmutatásait („proposita” és „monita”).
  • Az 1960. jún. 5-én kelt „Superno Dei nutu” c. motuproprio indította be az előkészítés következő szakaszát.
  • Megállapították, hogy tíz „előkészítő bizottság” (comissiones preparatoria) fog alakulni az előterjesztett dekrétum-tervezetek kidolgozására.
  • A szerveződő zsinat bizottságai az elnökökön és összetételükön keresztül szorosabban kötődnek a központi hivatalokhoz, mint azelőtt. Ezen bizottságok fele püspökökből és rendfőnökökből, szavazati joggal is rendelkező zsinati atyákból tevődött össze.
  • Mint a Rómához nem kötődő egyházi közösségekkel való kapcsolattartás szerve, működött a Keresztény Egység Titkársága Bea bíboros vezetésével.
  • E testületek által kidolgozott tervezetek felülvizsgálatát és egyeztetését a pápa elnöklete alatt működő Központi Bizottság végezte. Az összes bizottsági tagok száma 1961-re 827-re emelkedett.
  • A különböző bizottságok által előterjesztett tervezetek közül sokat összevontak, átdolgoztak és csak keveset hagyott jóvá a zsinat.
  • 1961. dec. 25-én megjelent a „humanae salutis” c. konstitúció, mely a zsinatot a következő évre – megnyitási nap közlése nélkül – Rómába hívta össze.
  • Az 1962. febr. 2-án közzétett „Concilium diu motuproprio”-ban okt. 11-re rögzítették a megnyitás napját. A zsinat feladatait ez a dokumentum is csak általánosságokban körvonalazva vetítette előre.

 

Ügyrend és ügymenet

 

  • Az 1962. aug. 6-i „Appropinquante Concilio” c. montuproprio-ban a pápa előírta a zsinat ügyrendjét (Ordo concilii oecumenici Vaticani II. Celebrandi). Az ügyrend 70 cikkelyben írta körül a résztvevők teendőit és szabályozta az ügymenetet is.
  • Szavazati joggal bíró zsinati tagok az összes megyés-, címzetes-, és segédpüspök, valamint az exempt szerzetesrendek rendfőnökei.
  • A teljes üléseken részt vesznek a pápa által meghívott szakértők (periti) és a megfigyelők (observatores). A negyedik ülésszak után negyedik kategóriaként a hallgatók csoportja (auditores) is részt vehetett.
  • A teljes ülések vagy „általános kongregációk” vezetése az első ülésszak folyamán a pápa által kinevezett tíz elnök egyikének feladatát képezte. A második ülésszak után e feladatot négy moderátor vette át.
  • Moderátorok + elnökök + Koordinációs Bizottság = a zsinat irányító szerve az Elnöki Tanács.
  • A zsinat tanácskozásra, és döntéshozatalra hivatott szerve a szavazati joggal bíró tagok teljes ülése, az általános kongregáció volt, ez naponta 9-től 12:30-ig a Szent Péter bazilika középhajójában ülésezett. Mindegyik kongregációt szentmisével nyitották meg.
  • Az általános kongregációk elé terjesztendő tervezetek (szkémák) előkészítésére és átdolgozására tíz állandó bizottság szolgált, mindegyikben 24 zsinati atyával, akik 2/3 részét a zsinat választotta, 1/3 részét a pápa nevezte ki.
  • A következő tíz bizottság a tíz előkészítendő bizottságnak felelt meg:
  1. Teológiai Bizottság
  2. Püspöki és Egyházmegyekormányzati Bizottság
  3. Keleti Egyházak Bizottsága
  4. Szentségi Bizottság
  5. Papság és a Keresztény Nép Egyházfegyelmével Foglalkozó Bizottság
  6. Szerzetesrendek Bizottsága
  7. Missziós Bizottság
  8. Liturgikus Bizottság
  9. Papképzés és Katolikus Oktatás és Nevelés Bizottsága
  10. Laikus Apostolkodás Bizottsága
  • Az egész zsinati apparátus működéséért a titkárság volt felelős, élén a főtitkár állt, mellette öt püspök altitkár volt. A titkárságba tagolódott be a zsinati sajtóhivatal.
  • A szöveg módosítására vonatkozó javaslatokat (modi) írásban is be kellett nyújtani.
  • Az általános kongregációkon folyó vitákat vagy általános vitának nevezték, ha a szkémáról, mint egészről volt szó, vagy különleges vitának, ha annak csak egyes fejezeteiről.
  • Miután a szöveg a zárószavazáson elnyerte a kétharmados többség helyeslő szavazatát, csak akkor mehetett végbe a nyilvános ülésen a dekrétum elfogadása a pápa általi jóváhagyással és kihirdetéssel együtt.
  • A pápa és a zsinat megterhelt viszonya ezen a zsinaton is feszültségekhez vezetett.

 

A nagy meglepetés

 

  • 1962. okt. 11. megnyitó ülés. 2540 szavazati joggal bíró zsinati atya vett részt. A szertartás ua. ami a vienne-i zsinat óta: „Veni creator” és a Szentlélekről mondott szentmise, az evangélium trónra helyezése az oltáron, a hitvallás letétele, az „Adsumus” zsinati imádság elmondása, az evangélium eléneklése latin, görög, ószláv és arab nyelven, a pápa megnyitó beszéde.
  • Az európai püspökök most először kisebbségben voltak. A püspökök száma az I. Vatikáni Zsinathoz képest megháromszorozódott.
  • Az első általános kongregáció napirendjén a zsinati bizottságok megválasztása szerepelt, 160 bizottsági tagot választottak.
  • Négy francia püspök a zsinat elé terjesztett egy nyilatkozatot. A liturgikus szkéma a liturgikus mozgalom alapgondolatát tette magáévá: a keresztény ne csak passzívan vegyen részt az istentiszteleten, hanem imádkozzék is együtt. A népnyelv messzemenő bevezetése az istentiszteletbe, liturgikus könyvek reformja, két szín alatti áldozás ünnepekkor à ellentét „haladók és tradicionalisták” között.

 

Az első ülésszak befejezése – látható eredmények nélkül

 

  • Az atyák nagy többsége helyeselte a szkéma további kidolgozását a vitában elhangzottak értelmében. A zsinat jóváhagyta a bizottság által újrafogalmazott első részt.
  • A Teológiai Bizottság által kidolgozott, és a kinyilatkoztatás forrásait (de fontibus revelationis) tárgyaló szkémáról is éles vita kerekedett. Ezt a szkémát a „haladók” támadták, elvetették és egy másikat dolgoztak ki à a tervezet ellenfelei nem érték el a kétharmados többséget à a pápa vegyes bizottságot hozott létre a szkéma további átdolgozásának feladatáról.
  • A Laikus Apostolkodás Bizottsága által a tömegtájékoztató eszközökkel kapcsolatban kimunkált előterjesztés elhúzódó kezelését szavazták meg.
  • A keleti egyházakkal foglalkozó szkéma tárgyalása során világossá vált, mennyire elégtelen az előkészítő munkálatok egyeztetése.
  • Az Egyházról szóló szkéma (De Ecclesia) központi témája az volt, hogy az Egyház és a keleti egyházak közti ellentét főleg az Egyház struktúráját és az abban érvényesülő mértékadó tekintélyt illetően alakult ki.
  • Amikor a pápa dec. 8-án elbocsátotta a zsinatot, az öt addig tárgyalt előterjesztés egyike sem volt még érett a nyilvánossággal való közlésre. Viszont a püspökök testülete megtanulta, hogy egyetlen egységnek érezze magát.

 

A jobb együttműködésért

 

  • 1962. dec. 6-án intézkedés egy koordinációs bizottság kialakítására. A bizottság munkájára vonatkozóan felállított normák egyik legfontosabbja az volt, hogy valamennyi, az Egyházi Törvénykönyv átdolgozásával kapcsolatban álló részletet és a kibocsátandó zsinati dekrétumok végrehajtási utasításait a később alakítandó, a zsinat utáni teendőkkel megbízandó bizottságokra kell hagyni.
  • 1963. jún. 3-án meghalt XXIII. János pápa, az érvényes egyházjog szerint a zsinat munkájának szünetelnie kell, a annak feje eltávozik.

 

VI. Pál követi XXIII. János

 

  • XXIII. János 1963. jan. 6-án a „Mirabilis ille” kezdetű levelében tudomására hozta a püspököknek, hogy ők a tárgyalások szünetében is a zsinat cselekvő tagjai maradnak.
  • A „Pacem in terris” c. békeenciklika: az ateista alapelvek elutasításának fenntartása, semleges magatartás a kommunista kormányok által vezetett népekkel és államokkal.
  • A jún. 19-21-ig tartó konklávén megválasztották VI. Pált. A zsinat szept. 29-én kezdte meg az új ülésszakot. Lazítottak a zsinati titoktartás szigorán. Létre hozták a hallgatók („auditores”) csoportját, akik részt vehettek az általános kongregációkon.
  • Az új pápa 1963. szept. 29-i megnyitó beszédében négy feladatot állított a zsinat elé: az Egyházak egységének tanítóhivatali kifejtését, amivel a „De Ecclesia” szkémát az összes többi elé állította, az Egyház belső megújulását, a keresztények egységének szorgalmazását és az Egyház párbeszédét a mai világgal.

 

A második ülésszak: az Egyház struktúrája

 

  • Az Egyházról szóló átdolgozott szkéma négy fejezetre volt tagolva: az Egyház, mint misztérium, az Egyház hierarchikus szerkezete, Isten népe és a laikusok, az Egyház szentsége.
  • Egyik tétel: a püspökök kollégiuma ha közösségben van a pápával, akkor hatalommal bír és felelősséget visel az egész Egyházért à éles viták.
  • A másik vitatott kérdés az állandó diakónus újra történő bevezetése volt. A diakonátus és a szubdiakonátus a papsághoz vezető átmeneti lépcsőfoknak tekintették.
  • A harmadik fejezet feletti vita alkalmat adott a zsinati atyáknak arra, hogy alaposan átgondolják a laikusok jobb képviseletét az Egyház szervezetében.
  • „Az Egyház szentsége” felett tartott vita során megmutatkozott, hogy a szkéma szerkesztői az Egyház organikus tagoltságát nem egyforma mértékben vették figyelembe.
  • Előszavazást hirdettek meg az általánosan vitatott négy pontra vonatkozóan. Okt. 23-án az elnöki tanács a moderátorok kérésére öt kérdést terjesztett az atyák elé.
  • A kollegialitás és a diakonátus kérdésével kapcsolatban merült fel a legjelentősebb ellenállás.

 

A püspökök pásztori szolgálata és az ökumenizmus

 

  • 1963. nov. 5. és 15. között kilenc általános kongregációt vett igénybe a püspökök pásztori szolgálatáról és az egyházmegyék kormányzásáról szóló szkéma tárgyalása. A legfontosabb problémaként a következő témakörök merültek fel: a kúria újjászervezése, a püspökkari konferenciák összetétele és jogai, a segédpüspökök helyzete, a hivatalban lévő püspökök korhatárának kérdése.
  • Az Egyházról szóló szkéma vitája során sok, 158 hozzászóló fejtette ki a véleményét, majd a vitát szavazás nélkül lezárták és a tervezetet további átdolgozásra a bizottságnak visszaküldték.
  • A második ülésszak harmadik témája az ökumenizmus feladatai voltak. A „De oecumenismo” c. 5 fejezetre tagolt szkémát több szövegből vonták össze. A szkéma tárgyalta a katolikus ökumenizmus alapelveit, gyakorlati tevékenységét, az Egyház viszonyát a keleti, a protestáns egyházakhoz és egyházi közösségekhez, a zsidó vallás üdvtörténeti helyzetét és a vallásszabadság elvi alapjait.
  • A szkéma ajánlotta az egységért való közös imát, nem ajánlotta az Eucharisztia közös ünneplését, óvott a szeretet megsértésétől a viták során. Legfontosabb gondolatok: a tanításban közös elemek hangsúlyozása, a jámborság és a keresztény értékek megvalósításának kidomborítása.
  • A két utolsó fejezet feletti külön szavazás sohasem történt meg.
  • A második ülésszak végére megvolt a zsinati munka első gyümölcse: a liturgiáról szóló konstitúció és a tömegtájékoztatási eszközökről szóló dekrétum.

 

A második ülésszak vége: a liturgikus élet megélénkülése

 

  • Az Egyházról szóló szkéma átdolgozása után, az egész dekrétumról tartott szavazás során a túlnyomó többség elfogadta a dokumentumot.
  • Az alapgondolat, mely „a szent liturgiáról szóló konstitúciót” áthatja és azt korszakalkotó dokumentummá emeli, „az egész nép teljes és cselekvő részvétele” (totius populi plena et actuosa participatio) a liturgiában, a liturgikus mozgalom alapeszméje.
  • Az olvasmányok olvasását és a felajánlás utáni közös imádságokat nemzeti nyelven végeztessék. A konstitúció nem törli el a latint.
  • A szentírási szövegek és a homíliák kiemelkedő jelentősége is elismerést nyert. A keleti egyházakban szokásos koncelebráció (szentmiseáldozat több pap általi egyidejű ünneplése) a dokumentum különleges alkalmakra engedélyezte.
  • A liturgikus konstitúció elfogadásánál kevésbé volt egyhangú a zsinati atyák egyetértése a tömegtájékoztatás eszközeit tárgyaló dekrétummal kapcsolatban. Ez tisztázni akarta az Egyház helyzetét a sajtóval, a színházzal, a filmmel, a rádióval és a televízióval szemben, teológiai vagy szociológiai mélységek nélkül.
  • A pápa 1964. jan. 4-6. közt zarándoklatot tett Jeruzsálembe, és találkozott Athenagoras ökumenikus pátriárkával.

 

A harmadik ülésszak sikeres indulása

 

  • Az 1964. szept. 14-én, 24 zsinati atya közösen mondott szentmiséjével kezdődött a harmadik ülésszak, ez volt a zsinaton mondott elő koncelebrációs mise.
  • A püspökök számára kijelölt témák: az Egyház, a püspöki hivatal, az ökumenizmus, továbbá a kinyilatkoztatás, a laikusok apostolkodása, és az Egyház a mai világban.
  • Az utolsó témakört a pápa is érintette 1964. aug. 6-án kelt „Ecclesiam suam” c. enciklikájában, amelyben az elődje által megadott egyik vezérgondolat („aggiornamento”) tartalmát is konkretizálta, a pápa óvott az újítóktól.
  • A pápa szept. 14-i megnyitóbeszéde nyilvánvalóvá tette, hogy továbbra is az Egyházról szóló szkémát tartja a legfontosabb témának.
  • Az Egyházról, mint misztériumról szóló első fejezet, és az Isten népéről szóló második fejezet komoly ellenállás nélkül ment át. Az Egyház hierarchikus szerkezetéről szóló harmadik fejezetet 39 szakaszra bontva szavaztatták meg.
  • A kollégialitás ellenzői részéről hangzott el a legélesebb kritika a második szkémával kapcsolatban: „A püspökök pásztori hivataláról az Egyházban” (De pastorali episcoporum munere in Ecclesia). A szkémát a sok változtatás miatt újra kellett tárgyalni.
  • Amikor a vallásszabadságról és a zsidókról szóló nyilatkozat került napirendre, a feszültségek ismét élesebbé váltak. Nyugodtan folyt le a kinyilatkoztatásról szóló szkéma vitája. Az erről szóló viták során is megmutatkozott, hogy a zsinat többsége a XXIII. János és VI. Pál pápák által kitűzött célokkal egyetért.

 

Hat hét alatt kilenc szöveg

 

  • Okt. 7. és nov. 20. között a zsinat elé terjesztették a „papok életéről és szolgálatáról” szóló, a missziós, a laikus apostolkodásról szóló szkémákat, a szerzetesi élet megújítása és a keresztény nevelés fő tételeit, a papképzésre vonatkozó 22 tételt, „Az Egyház a mai világban” c. szkémát. A nov. 19-i „votum” javaslatokat tartalmazott a házassági jog reformját illetően.
  • A kilenc szöveg közül csak egy ért célt, rövid vita után: a keleti egyházakról szóló tervezet.

 

A „novemberi krízis”

 

·         A novemberi általános kongregációk túlnyomó többséggel fogadták el az ökumenizmusról szóló dekrétum első három fejezetét, az Egyházról szóló konstitúció még mindig ellenállásba ütközött.

·         A zsinati atyáknak ezzel kapcsolatban megküldték a „Magyarázó megjegyzést” (Nota explicativa praevia), ennek a szövegnek azt a szerepet szánták, hogy a püspöki kollégiumról a harmadik fejezetben kifejtett tanításnak a pápai primátust gyengítő hatását kiküszöbölje.

·         Ez megerősíti az I. Vatikáni Zsinatnak a pápai primátusról szóló, minden alkalommal megismételt tanítását, de nem vesz el semmit a püspöki hivatal közvetlen isteni eredetére és megbízatására vonatkozó tanításból, sem pedig a püspöki kollégiumnak az összegyházért viselt felelősségéből.

·         Nov. 19-én, a „fekete csütörtökön” az elnökség rangidős tagja, Tisserant bíboros lemondta a vallásszabadságról szóló nyilatkozat előző napon meghirdetett előszavazását, mert 200 olasz és spanyol püspök beadvánnyal fordult az elnökséghez. Hosszabb időt kívántak a lényegesen megváltozott szövegű tervezet tanulmányozására.

·         Azonnal elindult egy petíció amit végül kb. 1000 zsinati atya írt alá. Ebben azt kérték a pápától, hogy a zsinat azon ülésszakán kerüljön szavazásra a vallásszabadságról szóló nyilatkozat à csak arra kaptak biztosítékot, hogy a nyilatkozat a negyedik ülésszak napirendjének első pontjaként fog szerepelni.

·         A nov. 19-i általános kongregáció előtt az atyák nem kapták meg az ökumenizmusról szóló dekrétum szövegét, mert a pápa 40 módosító javaslatot küldött meg a Keresztény Egység Titkársága elnökének, és nem volt idő mindegyik megtárgyalására. Megütközést okozott a végrehajtás formája.

·         Az, hogy a zsinat az 1964. nov. 21-i záróülésen a zsinat három dekrétumot elfogadott és kihirdetett, történelmi ténynek bizonyult.

 

Az Egyházról szóló konstitúció és az ökumenizmust tárgyaló dekrétum lezárása

 

  • Az Egyházról szóló konstitúció az Egyház lényegének, szerkezetének és eszkatologikus irányultságának átfogó kifejtését nyújtja a legmagasabb tanítóhivatal részéről.
  • Az Egyháznak „Isten népeként” történő meghatározása szakít az egyoldalú intézményre utaló fogalommal és a klerikalizmussal, mely azt gyakorlatilag a klérussal azonosította és a laikusokra passzív szerepet osztott.
  • Véget vet annak a fél évezrede tartó vitának, mely a pápai primátus és a püspöki testület között fennálló viszonyról szólt, a kettő szerves összekapcsolásával: a püspöki testület mint a „tizenkettő” utóda, hatalommal bír az egész Egyház felett és felelősséget visel az egész Egyházért, de csak a pápával közösségben, aki tagja és feje ennek a testületnek. A dekrétum a kezdete valaminek és nem a vége.
  • A nov. 21-én elfogadott harmadik dekrétum a keleti egyházakkal foglalkozik.

 

A negyedik ülésszak

 

  • A harmadik és a negyedik ülésszak közt eltelt idő a zsinati bizottságok kemény munkájával telt el. Tizenegy tervezet szerepelt még a programon.
  • VI. Pál pápa által a bíborosokhoz 1965. jún. 24-i beszédében kilátásba helyezte a kúria reformját és az egyházi törvénykönyv revízióját, a vegyesházasságra vonatkozó törvények újrarendezését és a születésszabályozás tanulmányozását.
  • 1965. szept. 11-i, „Mysterium fidei” c. enciklikájában szembefordult a kísérlettel, miszerint az eucharisztikus átlényegülés dogmáját fel kívánták puhítani.
  • Az ülésszak megnyitásának napján (szept. 14.) a pápa egy bejelentéssel lepte meg a zsinatot: Püspöki Tanácsot (Synodus Episcoporum) fog összehívni, melyen keresztül a püspöki testület az Egyházról szóló konstitúcióban említett kollegalitás értelmében együttműködhet vele az egyetemes Egyház problémáinak megoldásában; az egyidejűleg nyilvánosságra hozott „Apostolica sollicitudo” c. motuproprio-ból kiderült, hogy e „püspöki szinódus” tagja egy részét a püspöki konferenciák tagjai fogják kijelölni, ami által a püspöki karok valódi képviselete valósul majd meg.
  • Bejelentették, hogy a Püspöki Tanács először 1967-ben fog összeülni.
  • Történelmileg a vallásszabadságról szóló nyilatkozat a legvilágosabb és legegyértelműbb kifejezése az „aggiornamento”-nak. Ebben az Egyház szakít a „konstantini fordulattól” a középkoron keresztül és még azon is túl uralkodó felfogással, miszerint a világi hatalomnak (államnak, társadalomnak) joga van és köteles az Egyház üdvösségművét szükség esetén kényszerítő eszközökkel támogatni.
  • Husz János elégetése a „cuius regio, eius religio” elvének alklamazása alapvetően elutasítandó.
  • Gyorsan és éles viták nélkül ment át az öt további dekrétum. A püspökök pásztori szolgálatáról szóló dekrétum a gyakorlatba is áttette a kollégialitás elvét.
  • A zsinat már korábban elfogadta a szerzetesi élet időszerű megújításáról szóló, újrafogalmazott dekrétumot. Ez egy kerettörvény, mely a szerzetesrendek és vallásos társaságok különbözőségeit és az életformában megnyilvánuló sajátosságait nem érinti, de kötelezi őket arra, hogy a rendek hagyományaiból tárják fel az eredetit és lényegeset, életükben valósítsák meg a szükséges mértékű szabadságot és engedelmességet, és éljenek Isten és az emberek szolgálatára.
  • A papságról szóló dekrétum már a harmadik ülésszakon is kedvező fogadtatást kapott. Az igazi felkészítés helye a Trienti Zsinaton előírt szeminárium, melyben különös súlyt kell helyezni a liturgikus és biblikus tanulmányokra, a lelkipásztori képzésre.
  • Bizottság dolgozta ki a keresztény nevelésről szóló „nyilatkozatot”, mely 12 irányelvben fejti ki az egyén jogát a nevelésre, a szülők jogait, a vallásos iskolák és katolikus egyetemek kívánatos voltát, arra is rámutat, hogy mindkét oktatási intézménytípust (főleg az egyetemeket) sürgősen ki kell építeni.
  • A „Nyilatkozat az egyház viszonyáról a nemkeresztény vallásokhoz” c. dokumentum jobb formában került előterjesztésre, mint a harmadik ülésszakon. Ebben az Egyház elítéli az antiszemitizmust és „minden diszkriminációt és erőszakos cselekményt, mely bárkit faji hovatartozása, bőrszíne, társadalmi helyzete vagy vallása miatt ér”.

 

Az utolsó akadályok

 

  • Az októberi ülés után az utolsó nehéz kérdések is gyorsan megoldódtak. Ilyen volt az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúció is.
  • A világiak apostolkodásáról szóló dekrétumba beledolgozták a szeptemberi szavazások során benyújtott módosító javaslatokat.
  • A II. Vatikáni Zsinat a laikusok apostolkodása vonatkozásában indokolt jogaiba helyezte a hívők általános papságát.
  • A zsinati atyák többsége teljes kudarcnak ítélte azt az előterjesztést, melyet a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásával kapcsolatban nem is egy zsinati bizottság, hanem a rítuskongregáció dolgozott ki és terjesztett elő. Ezt vissza is vonták.
  • Hátra volt még a missziókkal foglalkozó, továbbá a papság szolgálatát és életét tárgyaló szkéma.
  • Módosították a missziós szöveget: a Hitterjesztés Kongregációjába a missziós püspökök és a missziós szerzetesrendek köréből „kiválasztott képviselőket” kell bevonni, akik érvényes szavazattal vesznek részt a kongregációk munkájában.
  • A papi szkéma végső megfogalmazása kimondja, hogy a papi nőtlenséget „nem kívánja ugyan meg szükségszerűen a papság természete”, de annak „sok szempontból igen megfelelő”.
  • A legtöbb gondot a „13-as szkéma” okozta (Egyház a mai világban). Egészében véve ez a dokumentum egy kísérlet maradt, mely jelezni kívánta az Egyház nyitottságát a modern élet nagy kérdéseivel szemben.

 

A végkifejlet

 

  • A dec. 7-i, utolsó ülésen kihirdették az utolsó négy dekrétumot is, az „Egyház a mai világban” témájával foglalkozó lelkipásztori konstitúciót, a papság szolgálatáról és életéről szóló, valamint a missziókkal foglalkozó dekrétumokat és a vallásszabadságot tárgyaló nyilatkozatot.
  • „Testvéri szeretettel vissza kell vezetni az emberséget Istenhez.” /pápa, záróbeszéd/
  • A következő napon a Szent Péter téren megtartott záróünnepélyen a zsinatot befejezettnek nyilvánították.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.