Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Bírák könyvének irodalomtörténete

2009.12.15

A Bírák könyvének irodalomtörténete

 

Szerkezet:

I.                   1,1 – 2,5: történeti bevezetés

II.                2,6 – 16,31: főrész: a bírák története (Józsué halálától Sámsonig)

III.             17 – 21: két függelék: - Dán szentélyének alapítása (17 – 18);

-          Gibea bűne és a Benjámin törzse elleni háború (19 – 21)

Tartalom:

 

I.                   Röviden vázolja  a törzsek honfoglalását, képet ad a hódításokról és az eredményekről. A törzsek egymástól függetlenül próbálták meghódítani későbbi területeiket, s gyakran kudarcot is vallottak. A könyv először a déli törzsek és József háza honfoglalását beszéli el, majd az el nem foglalt területek felsorolása, az ún. negatív honfoglalás következik. Majd az Úr angyalának fenyegető szavai Izrael hűtlenségét vázolják.

II.                Az egyes bírák történetét egy deuteromomisztikus történetteológiai elmélkedés vezeti be. Összekapcsolja a bírákat Józsuéval, elmondja Józsue halálát és temetését. Ezután a bírák korát jellemzi bemutatva Izrael viszonyát Istenhez. A bevezetés után az egyes bírák epizódszerű – de teológiailag meghatározott keretben előadott – történetei következnek. A könyv hat ún. “kis bíra” és hat “nagy bíra” történetét tartalmazza. A kis bírákat csak röviden említi meg: Samgar; Tola és Jair; Ibszán; Elon és Abdon. A nagy bírák elbeszélései hosszabbak, és a történetteológiai keret is érvényesül. Otniel; Ehud; Debora (és Bárák); Gedeon (és Abimelek); Jiftach és Sámson.

III.             A függelék két epizód kapcsán betekintést enged a bírák korának vallási és erkölcsi viszonyaiba: Dán törzsének vándolrása északra, Dán szentényének alapítása; a Gibeában elkövetett bűntett, majd a Benjamin törzse ellen vezetett háború, amelynek oka, hogy a benjaminiták megtagadják a bűnösök kiadását.

 

Deuteronomisztikus mű

A Bírák könyvét a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység teremtette meg, amely a karizmatikus törzsi hősökről és a bírákról szóló ősibb hagyományt egységgé formálta, új teológiai hangsúlyokkal látta el, és a Deuteronomisztikus Történeti Mű keretébe helyezte. Ezzel Izrael történetének deuteronomisztikus szemléletében egy új, önálló – a honfoglalás idejétől különböző – korszaka, az ún. “bírák kora” kezdődik el, melyet alapvetően meghatároz Izrael népének magatartása. A honfoglalás idején Józsue vezetése alatt Izrael hűséges marad az Úrhoz, majd Józsue és a vének halála után megváltozik a helyzet, s a hűtlenség korszaka következik, amelyet az Úr és az idegen istenek közötti állandó ingadozás jellemez. A deuteronomisztikus történetteológia ismétlődő és a bírák korára jellemző eseménysora: elpártolás az Úrtól à büntetésként az ellenség elnyomása à a nép az Úrhoz kiált a sanyarú helyzetben à az Úr szabadítót küld egy-egy bíra személyében à a szabadulás után ismét elpártolás következik. Az ismétlődés ellenére a történelem nem ciklikus, hanem meghatározott irányba, a királyság felé tart. Ez a vázolt sémát mintaszerűen alkalmazva Otniel történeténél találjuk, amíg a többi bíránál kisebb-nagyobb változtatásokkal alkotja az elbeszélések keretét. Ismétlések pl.: „Izrael fiai azt tették, amit rossznak lát az Úr” vagy ezért az Úr „kiszolgáltatt őket a körülöttük lakó népeknek”és „Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak” stb. A Bírák könyve kronologikus adatai beleilleszkednek a Deuteronomisztikus Történeti Mű kronologikus keretébe, ez meghatározza a nyugalom, az elnyomás vagy valamelyik bíra működésének időszakát. A nyugalom időszakát többnyire negyven évben jelöli meg, egy alkalommal pedig nyolcvan esztendőben határozza meg. A bírák itt úgy jelennek meg mint Izrael vezetői és küldetésük az egész nép javára szól. Viszont az elbeszélések jelenlegi formájában is felismerhető, hogy szerepük helyi jelentőségű volt, amelyet csak a szerző vonatkoztatott az egész népre. Hasonló törekvésekről tanúskodik a bírák tizenkettes száma: nincs ugyan minden egyes törzsnek külön-külön bírája, de a törzsek tizenkettes számának megfelelően Izraelnek 12 bírája van. Ennek a számnak kialakítása tudatos értelmezés eredménye. A könyv kialakulásának folyamatáról és az egyes fokozatokhoz tartozó szövegekről viszont nem alakult ki egységes álláspont a kutatók között, sőt az egyes iskolán belül is eltérnek egymástól a vélemények.

·         M. Noth szerint a Bírák könyve a Deuteronomisztikus Történeti Mű része, s eleve ennek részeként is készült, tehát a Bírák könyve és a Deuteronomisztikus Történeti Mű szerzője azonos. A két hagyomány összekapcsolása Jiftach személye teremtett lehetőséget; és Sámson történetét, Dán szentélye alapításának és a Gibeában elkövetett bűntett epizódját később helyezték a Bírák könyvébe és nem a mű eredeti része.

·         W. Richter különbséget állapított meg a Bírák könyve történetteológiai bevezetője és az egyes hősök elbeszéléseinek kerete között. Szerinte a Bírák könyvének alapja egy Kr. e. IX. században keletkezett észak-izraelita eredetű Szabadítók könyve, ezt a Deuteronomium szellemében kétszer átdolgozták és Kr. e. 578 után vették be a Deuteronomisztikus Történeti Műbe. Majd Jiftach és Sámson történetét és a bírák listáját is felvették a szövegbe. Az utóbbi lévén értelmezték bírákként a törzsi hősöket. A bírák listáján szereplő bírák a vének képviselői, egy város vagy terület civil közigazgatásának vagy jogszolgáltatásának ügyében.

·         Smend-iskola: a Bírák könyvének magyarázatánál a réteg-modellt alkalmazza. A Deuteronomisztikus Történeti Mű három deuteronomisztikus rétegből áll, míg a Bírák könyvében kettőt mutattak ki.

·         U. Becker szintén a három-réteg modell alapján dolgozik, de lényeges pontokban visszatér M. Noth megállapításaihoz. Ettől eltérő, hogy szerinte nem létezett prédeuteronomisztikus mondatgyűjtemény. A bírák ábrázolásán kisebb részletekből álló átdolgozást hajtott végre, amelyekben a bíra mint törvényprédikátor lép föl az engedetlen néppel szemben. Szerinte a bírák kora a királyság ideális ellenképe.

 

A függelék kérdése és a két elbeszélés

A függelék a Bírák könyvének viszonylag önálló egysége. A benne elbeszélt két epizód – Dán törzsének vándorlása és Dán szentélyének alapítása; a Gibeában elkövetett bűntett – ugyanis nem egy-egy bíra történetét tartalmazza, hanem bepillantást enged a királyság előtti kor zűrzavaros viszonyaiba. A kutatók többsége K. Budde megállapítása óta (1890) a függeléket nem tekinti a Bírák könyve eredeti részének, hanem kiegészítésnek. (M. Noth; W. Richter; A. H. Gunneweg; U. Becker; M. Görg) A függelékben a mű deuteronomisztikus eszméi háttérbe szorulnak. A Bírák könyvében királyellenes törekvés érvényesül a karizmatikus vezetők szerepének hangsúlyozásával, amíg a függelék a kor botrányos helyzetének bemutatásával a királyság intézményének pozitív, rendteremtő hatalmát támogatja. (Ezzel az általános véleménnyel szemben T. Veijola és R. Smend a függeléket a deuteronomisztikus Bírák könyve eredeti részének tartják) A Bírák könyvének deuteronomisztikus feldolgozását megelőzően az elbeszéléseknek hosszú előtörténete van. A két elbeszélés alaprétege a kora királyság idejére megy vissza és a hátterükben történeti események húzódnak meg.

 

Prédeuteronomisztikus hagyományok

A Bírák könyvének gerincét a bírákról szóló elbeszélések alkotják, amelyek a prédeuteronomisztikus hagyományanyagból származnak. Az egyes elbeszélések sajátosságaiból és a bemutatott bírák típusából a háttérben álló hagyományokra következtethetünk. A deuteronomisztikus irodalmi tevékenységből eredő közös „bíra” elnevezés ugyanis eltérő szerepköröket takar. A bírák egyik típusát szabadítónak nevezhetjük. Karizmatikus törzsi vezetők voltak, akiket esetenként az Úr választott ki és bízott meg az ellenség sanyargatásának elhárítására. Olyan nemzeti hősök, akik az Úr harcait vezetik. A harc idejére összefogták egy-egy törzs – vagy a szomszédos törzsek – erejét, s bizonyos ideig nyugalmat biztosítottak a megszabadított izraelitáknak. Szerepük korlátozott és helyi jellegű volt. Szabadító szerepüktől eltekintve eredetük, személyi jellegzetességeik és tevékenységük körülményei változóak. Ehud; Bárák; Gedeon; Abimelek; Jiftach, majd később Otnielt is ide sorolták, aki nem a bírák, hanem a honfoglalás korának hőse volt. A felsorolt szabadítók elbeszélései szájhagyomány formájában keletkeztek, majd Izraelben, az északi királyság területén a kora királyság idején foglalták írásba őket. Ezt az eredetileg önálló elbeszélésekből álló gyűjteményt, az ún. „Szabadítók könyvét” használták fel a deuteronomisztikus irodalmi tevékenység során. A Bírák könyve szereplőinek másik típusa szoros értelemben véve „bíráknak” nevezhető. Szerepük más, mint a szabadítóké, ők nem az Úr harcait vezették. Személyükhöz nem fűződnek a külső ellenség ellen folytatott harcok, tevékenységüket – amelyet „bíráskodásnak” nevezünk – békésen gyakorolták és az izraelita benső értékeket irányították. Hatalmuk helyi jellegű volt. A két típus között Jiftach az összekötő kapocs, ő egyszerre „szabadító” és „bíra”. Karizmatikus szabadító, akinek tetteit a többi szabadítóéhoz hasonló elbeszélés örökíti meg, ugyanakkor bíra is, bíráskodása időtartamának és temetése helyének pontos megjelölésével. Ebből következik, hogy a deuteronomisztikus  irodalmi tevékenység a szabadítókétól független hagyományból merítette a tényleges bírák emlékét. Míg a szabadítók alakja hosszabb, népies elbeszélés formájában maradt fenn, addig a bírák e másik típusáról szűkszavú tudósítás ad tájékoztatást. Röviden elmondja eredetüket, családjukat, hogy mennyi ideig bíráskodtak, s végül, hogy hol temették el őket. (Tola; Jair; Ibszán; Elon; Abdon, majd Samgart is ide kapcsolták)

 

Sámson-történetek

Önálló hagyományt alkotnak a Bírák könyvében. A főszereplő Sámson, eredetileg nem tartozik sem a szabadítókhoz, sem a bírákhoz. Dán törzséből származó hős, aki magányos harcot folytat a filiszteusok ellen abban az időszakban, amikor Dán törzse még a filiszteusokkal határos területeken lakott.  Ezek a történetek eredetileg több önálló elbeszélésből kapcsolódtak összefüggéssé. A bevezetés Sámson születésének a körülményeit meséli el és, hogy Isten kiválasztotta őt, tehát vallásos távlatba helyezi Sámson személyét. Viszont a történetben jórészt a háttérbe szorul a vallásossága, majd csak az utolsó két elbeszélésegységben bukkan fel ismét. A történetek központi részében Sámson testi erővel párosult ravaszságának és szenvedélyes természetének különböző megnyilvánulásaival sok bajt okoz a filiszteusoknak. Féktelen érzékisége végül vesztét okozza. Így Sámson személye és szerepe nehezen határozható meg egyértelműen. A deuteronomisztikus redakció a bírák közé sorolta, a bírák Izrael 12 törzsének megfelelő tizenkettes számának megteremtése céljából.

 

A Bírák könyvének célja

A „bírák kora” a honfoglalás idejétől elválasztva önálló korszakot alkot.

Józsue halála utáni hűtlenség – elkezdődött Jeruzsálem 587-es katasztrófája.

Más képet nyújt Palesztína elfoglalásáról, mint Józsue könyve.

Izraelben a királyság előtt nem volt szilárd egység.

A részhagyományokat az egységes teológiai tanítás fogja össze.

Az elbeszélések irodalmi műfaja sokszor nem azonos.

Az Úr és Izrael kapcsolata.

Bevezető kulcs Izrael egész történelméhez.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Biblia – A bírák könyve

Rózsa Huba – Az Ószövetség keletkezése

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nincs

(eszter, 2012.04.03 17:51)

klassz