Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Róma személynevek I.

2009.12.15

Személynevek

 

Aemilius Paulus római politikus és hadvezér volt, consul Kr. e. 219-ben, majd 216-ban, a cannaei csata vesztese és áldozata (II. pun háború)

 

Agrippa, Marcus Vispanius (Kr. e. 64-12) – római hadvezér és államférfi. Augustus barátja. Alacsony sorból származott, de sikereinek köszönhetően magas tisztséget töltött be. Haláláig ő irányította a katonapolitikát, helyettesítette a császárt. Döntő szerepe volt a principatus megszervezésében

 

Alarik – vizigót király, aki népével Kr. u. 40-ben Itáliába vonul, amelyet 10 éven keresztül fosztogatott, majd 410-ben Róma városát kis kifosztotta

 

Andriskos – Kr. e. 149-ben Perseus fiának adta ki magát és Macedonia királyává nyilvánította magát. A következő évben Q. Caecilius Metellus véget vetett uralmának. Macedonia ekkortól ténylegesen és névlegesen is római provincia lett

 

Antonius, Marcus (Kr. e. 82-30) – Caesar párthíve, segíti annak politikai karrierjét. Caesar meggyilkolása után katonai konfliktusba került utódjával, Octavianusszal, azonban ezt rendezték, és Lepidusszal szövetkezve megalakították a II. triumvirátust. A későbbiekben ismét megromlott a kapcsolata Octavianusszal. Az actiumi tengeri ütközet után Egyiptomba menekült, majd Kr. e. 30-ban Kleopátrával együtt öngyilkos lett.

 

Antonius Pius (Kr. e. 86-161) – családja anyai, és valószínűleg apai ágon is Galliából származott, nagyszülei azonban római senatorok voltak, Hadrianus örökbe fogadta és utódjának választotta meg. Mielőtt Hadrianus választása rá esett volna, Antonius már volt consul ordinarius, proconsul Asiae, patriciusi rangot kapott, egyike volt annak a négy consularis rangú legatus Augustinak, akik a négy részre osztott Itáliában az igazgatást és a bíráskodást gyakorolta. Hadrianus bevonta őt a császár tanácsba. Célja Itália rangjának és tekintélyének helyreállítása volt. Miután átvette a hatalmat, soha többé nem hagyta el Itáliát.

 

Arminius – a cheruskok vezére volt, akinek legnagyobb érdemének azt tudják be, hogy a teutoburgi csatában (Kr. u. 9) legyőzte a legyőzhetetlennek hitt római sereget

 

Appius Claudius – római szónok. Kr. e. 312285 között fontos politikai tisztségeket viselt. Politikai pályafutása alatt az arisztokraták ellensége volt, küzdött a születési előjogok ellen. Cicero szerint a római retorika legrégebbi, cím szerint is ismert emléke az a beszéd, amelyet Appius a szenátusban Pürrhosz épeiroszi király békefeltételei ellen mondott. Ő kezdte el építeni a déli irányú Via Appia utat, a későbbi római főutak modelljét

 

III. Attalos (Kr. e. 171-133) – pergamoni király (Kr. e. 138-133) az Attalidák dinasztiájából, aki végrendeletében Rómára hagyta birodalmát, amely Kr. e. 129-ben római provincia lett

 

Aristonikos – III. Attalosz által a római senatusra hagyott pergamoni királyság (Kr. e. 133) területén a római uralommal szembehelyezkedő alsóbb néprétegek fellázadásának vezetője

 

Bar-Kochba – Hadrianus idején 132-135-ig a római uralom elleni zsidó felkelés és szabadságküzdelem vezére

 

Brennus (Kr. e. 4. század) – egy gall törzsnek, a szenonoknak volt a vezére. A gallok Brennus vezetésével Kr. e. 391. törtek be Itáliába, az etruszkok Clusium városát ostrom alá fogva. Az etruszkok a rómaiakat hívták segítségül. Mivel a rómaiak épp a clusiumiakat segítve hadban álltak, a gallok Róma ellen vonultak, a Fabiusok által vezetett sereget Alliánál megsemmisítették. Ezután az elhagyott Rómába hatoltak, ahol a Capitoliumot tervezték az éj leple alatt megszállni. A monda szerint Róma a ludak gágogásának Titus Manlius hősiességének s a száműzött Camillus győzelmének köszönhette, hogy a gallok meghátráltak. Polybius azt állítja, hogy azért vonultak el, mert országukba a venetek törtek be

 

Brutus, Marcius Junius (Kr. e. 85-42) – Caesar gyilkosainak legismertebbike. Apja halála után Cato támogatta, majd Cicero politikai barátja lett, Kr. e. 48-tól Caesar híve. A köztársasági senatusi uralom fenntartása érdekében Cassiusszal szövetkezett Caesar ellen, akinek a meggyilkolása után Görögországba, illetve Ázsiába menekült. Octavianus és Antonius legyőzte Philippinél (Kr. e. 42), ezután öngyilkos lett

 

Burebista – Az egymástól külön élő dák törzseket Burebista egyesítette Kr. e. 60 körül, uralkodása alatt a dákok meghódoltatták a tőlük délre és nyugatra élő kelta és íllír népeket, sőt komolyan fenyegették a római Macedonia provinciát is

 

Burrus – Agrippina embere, akit a praetoriánusok parancsnokául sikerült kineveztetnie Nero császárságának kikiáltásakor

 

Caesar, Caius Iulius (Kr. e. 100-44) – patrícius származású római államférfi és hadvezér, néppárti politikus. Kr. e. 74-ben Mitridatész ellen harcolt, 68-ban quaestor lett, majd 65-től aedilis curilis, 63-ban pontifex maximus lett. 60-ban Pompeiusszal és Crassusszal létrehozta az I. triumvirátust. 59-ben consul lett, majd a következő években (58-51) Galliába proconsul. 56-ban megújította a triumvirátust, de a tagok fokozatosan elhidegültek egymástól. 49 januárjában átlépte a Rubicon folyót, és Róma ellen vonult legióival, majd 48-ban legyőzte Pompeiust Pharszalosznál. 46-ban győzelmet aratott Sextus Pompeiuson. Meghatározatlan időre dictator, öt évre consul, életfogytig tartó tribunus. Újjászervezte az államot, naptárreformot kezdeményezett. Segítette a romanizációt a provinciákban, sokaknak adományozott római polgárjogot, támogatta a veteránokat. A senatus felruházta az imperator, valamint a pater patriae címmel. 44. március 15-én Brutus és Cassius vezetésével 60 senator megölte. Halála után isteni rangra emelték.

 

Caligula (Kr. u. 12-41) – római császár 37-től. Despotikus önkénnyel uralkodott, tékozolta az állam vagyonát, zsarolásokhoz, felségsértési perekhez, adóemeléshez folyamodott. A császárkultusz miatt Alexandriában és Palesztinában lázadások törtek ki. A testőrgárda összeesküvésének esett áldozatul

 

Camillus, Marcus Furius – Kr. e. 431-ben győzelmet aratott az aequsok, a volcusok elleni harcokban. Tízévi ostrom után elfoglalta Veiit Kr. e. 396-ban. A 387. évi gall katasztrófa után gondoskodott Róma újjáépítéséről, megkapta a pater patriae címet.

 

Caracalla (Kr. e. 186-217) – Augustus és társcsászár öccsével, Getával együtt (198-217). 197-ben levert egy zsidó felkelést. A hadseregre támaszkodva uralkodott. 212-ben kibocsátotta a Constitutio Antoninianát. Kísérletet tett a Parthus Birodalom meghódítására. Despotikus és pazarló uralmat folytatott. Testőrségének parancsnoka (Macrinius) ölte meg. Uralkodása idején készültek el Rómában a 206-ban megkezdett fürdők, melyek a nevét viselik.

 

Cassius, Caius Longius – római államférfi. Caesar gyilkosainak egyike. Kitüntette magát quaestorként a parthusok elleni hadjáratban (Kr. e. 53). A polgárháború idején kezdetben Pompeius híve, majd átállt Caesarhoz. Egyik kitervelője volt Brutussal együtt a Caesar ellenes összeesküvésnek. A philippi csata után (Kr. e. 42) öngyilkos lett

 

Cassius Dio, Cocceianus (160-235) – görög történetíró és római senator. A Severus-dinasztia idején tiszviselő és helytartó volt. Görögül írta meg hellenisztikus formában Róma történetét 80 kötetben a Város alapításától consulságáig, de csak részek maradtak fenn belőle

 

Catilina, Lucius Sergius (Kr. e. 108-62) – elszegényedett római patrícius. Sulla proscriptioi idején meggazdagodott. Miután a consul választásokon többször veszített, puccsot terezett a hatalom erőszakos megszerzésére. Adósságelegendő javaslatai miatt többen is támogatták. Felforgató terveit Cicero Kr. e. 63-ban mint consul meghiúsította. Híveit letartóztatta és kivégeztette, ő maga Pistoria mellett vereséget szenvedett, és az ütközetben elesett

 

Cicero, Marcus Tullius (Kr. e. 106-43) – római szónok, politikus és író. Lovagrendi származású. 63-ban consulként aratta legnagyobb politikai győzelmét, felszámolta a Catilina-féle összeesküvést. Megszegte a törvényt, mivel római polgárokat bírósági eljárás nélkül kivégeztette, ezért száműzetésbe kényszerült. Caesar és Pompeius között ingadozott. A senatusi párt vezetőjeként támadta Antoniust, aki ezért Kr. e. 43. december 7-én Caieta mellett megölette

 

Cinna, Lucius Cornelius - római politikus, a hasonló nevű híres néppárti vezér gyermeke és Pompeius veje volt. Nagyon fiatal volt, amikor Kr. e. 78-ban részt vett Marcus Aemilius Lepidus lázadásában a Sulla által kialakított optimata államrend ellen. A bukást követően Hispaniába emigrált, Sertoriushoz. Később sógora, Caius Julius Caesar vette pártfogásába, de Sulla proskribáltakat érintő törvényei értelmében hivatalt nem viselhetett addig, amíg Caesar el nem törölte a szabályozásokat. A dictator jóvoltából lett praetor Kr. e. 44-ben, ennek ellenére megundorodott rokona politikájától, így miután meggyilkolták, nyíltan helyeselte az összeesküvők tettét. A felbőszült tömeg meg akarta lincselni, de tévedésből a hasonló nevű költővel, Caius Helvius Cinnával végeztek. Cornelius Cinna sorsa a továbbiakban nem ismeretes, de valószínű, hogy a II. triumvirátus proscriptióinak esett áldozatul Kr. e. 43-ban

Claudius, Tiberius (Kr. e. 10-Kr. u. 54) – Kr. u. 41-től császár. Caligula meggyilkolása után őt emelték trónra a praetorianusok, akik ezért tekintélyes adományt követeltek. Az Itálián kívüli városoknak is megadta  a polgárjogot, ezzel elősegítette a romanizációt. Belpolitikája sikeres volt: pénzügyek, császári közigazgatás kiépítése, öröklési, házassági és rabszolgajog megváltoztatása. Számos coloniát, utat építtetett

 

Commodus (161-192) a Római Birodalom császára (uralkodott tárcsászárként 177-től, egyedúrként 180. március 17-től haláláig), Marcus Aurelius fia és az Antoninus-dinasztia utolsó tagja volt. Uralkodása alatt Nero napjai látszottak visszatérni Róma városába, ezért összeesküvés végzett a gyűlölt uralkodóval, akit damnatio memoriae-vel sújtottak. Később ezt propagandisztikus okokból Septimius Severus visszavonatta, és Commodus is a császárkultusz része lett

 

Constantinus, Flavius Valerius (272-337) – római császár 306-tól. Harcolt a frankok, alemannok ellen a Rajnánál, majd a gótok ellen a Dunánál. 310-ben megfosztotta hatalmától Maximianust, és Galerius 311-ben bekövetkezett halála után megindította a harcot az egyeduralomért. Liciniusszal szövetkezve a Mulvius-hídnál győzelmet aratott. Belpolitikájában folytatta a dominátus kiépítését, ezzel a késő ókori-kora bizánci állam megalapítója lett. Császári hivatal (consistorium) segítette tanácsokkal, egy jól szervezett hivatalnoki kar hajtotta végre utasításait. A néprétegek körében folytatódott az örökletes foglalkozáshoz kötés, főleg a colonusok röghöz kötése. Az aranysoldius bevezetésével stabilizálta a pénzt. A mobil hadsereget szétválasztotta a határon letelepítette csapatoktól, a praetoriánus gárdát feloszlatta, a testőrséget újjászervezte. 312-ben nyilvánosan a kereszténység felé fordult. 313-ban egyenrangú vallásként imserte el a kereszténységet. Constantinus vezette 325-ben Nikaiában az első ökumenikus zsinatot

 

Coriolanus - római patrícius család fia, bátorságával már ifjúként kitűnt, a volszk Corioli város elfoglalása ugyanis jórészt neki tulajdonítható s megszerezte számára a C. melléknevet, különben minden jutalmat visszautasított. A Kr. e. 491. Rómába fellépett éhínséget arra akarta felhasználni, hogy a néptől elvegye képviseletét, a tribunusokat. Ezek azonban a népgyűlés előtt bevádolták Az egyik hír szerint Tullius felbujtására agyonverték, a másik tudósítás szerint számkivetésben ugyan, de igen magas kort ért meg

 

Crassus, Lucius Licinius (Kr. e. 115-53) – római politikus. Sulla híve, akinek proscriptioi révén meggazdagodott. Vagyonát ügyesen fordította politikai célokra. Kr. e. 71-ben legyőzte Spartacust. Tagja volt az I. triumvirátusnak. 55-ben Szíriát kapta meg igazgatásra. 53-ban a parthusok ellen vívott csatában esett el

 

Decebal – a dákok utolsó királya, jelentős hadvezér. Neki sikerült a dák törzseket még egyszer egységes vezetés alá tömöríteni. 85-86-ban betört Moesiába. Kedvező békefeltételeket ért el. 101-102-ben Traianus császár háborút indított ellene, amely Sarmizegetusa dák főváros elfoglalásával ért véget. Decebal ezután öngyilkos lett. A hadjárat eseményei a római Traianus-oszlop domborművein láthatók

 

Diocletianus, Caius Aurelius Valerius – római császár (284-316). Felszabadított rabszolga fia volt, a hadsereg kiáltotta ki császárrá Nikomédiában. Uralma idején sorozatos háborúkat vívott a birodalom szomszédaival. Az uralom megszilárdítására, a határvédelem biztosítására, a trónbitorlás kiküszöbölésére bevezette a hatalom adminisztratív és területi megosztását, a tetrarchiát. Egy közigazgatási reform a birodalmat 12 diocesisre és mintegy 100 provinciára osztotta, megszüntetve a senatusi és a császári provinciák közti különbséget. Megkezdődött a polgári és a katonai hatalom szétválasztása. 303-ban fokozott keresztényüldözésbe kezdett, ami sikertelen maradt

 

Domitius, Cnaeus – római politikus, Nero apja. 32-ben consul, majd Sicilia proconsuli rangú helytartója lett. Felesége Germanicus lánya, Agrippina volt

 

Ennius, Quintus (Kr. e. 239-169) – római költő. Dél-Itáliából származott, ahol alapos görögös műveltségre tett szert. A második pun háború alatt a római seregben szolgált

 

Eunusszír származású szicíliai rabszolga, az első szicíliai rabszolgafelkelés egyik vezetője

 

Fabius Cunctator - Dictatorrá választották a második pun háborúban végveszély miatt. Halogatta az összecsapást, úgy győzte le Hannibált, hogy folyton visszavonulva halogatta a vele való megütközést

 

Flaminius, Caius (Kr. e. 3. század) – plebeius származású római néptribunus (Kr. e. 232) és consul (Kr. e. 223, 217). Fellépett a senatus ellen, keresztülvitte, hogy földet osszanak a plebeiusoknak. Hannibál ellen esett el Kr. e. 217-ben. A Via Flaminiát 220-ban censorként építtette

 

Galba, Servius Sulpicius – római császár, előkelő patricius családból született Kr. e. 5-ben és Augustus házával is rokonságba jutott. Legelőször Aquitania helytartójává lett, azután conzul Kr. u. 33-ban, 39-41-ig helytartó a Felső-Rajnánál, részt vett Claudius britanniaia vállaltában és ismételten proconzul volt Afrikában (45-46)

 

Gaius római jogász, a legnagyobbnak minősített öt jogtudós egyike, a 2. században élt. Valószínű, hogy valamely hellenisztikus provinciában működött, erre utal, hogy a provinciai római jog alapos ismerője volt

 

Galerius – római császár 305-311 között

 

Gallineus, Publius Licinius Egnatius (218-286) – római császár 253-tól. 254-259 között a Duna-Rajna határt védte. Uralkodásának egész ideje harcokkal telt el. A 3. századi belpolitikai válság uralma idején érte el a tetőpontot. 262-263-ban hadseregreformot hajtott végre. Lovashadsereget állított fel. Beszüntette a keresztények üldözését. Mediolanum mellett gyilkolták meg

 

Geiserich – az alánok és vandálok királya 428-477 között. A féltestvére, Guderich vezetése alatt Dél-Hispániába nyomult törzseket 429-ben Észak-Afrikába vezette. 439-ben elfoglalta Karthágót, szuverén birodalmat alapított. 455-ben kirabolta Rómát

 

Germanicus, Iulius Caesar – római hadvezér. Drusus fia; Tiberius császár örökbefogadta. Augustus unokáját, az idősebb Agrippinát vette feleségül. Kr. u. 12-ben consul, a rajnai hadsereg parancsnokaként 14-16-ban ragyogó sikerű hadjáratokat vezetett Germániába. Hirtelen, gyanús körülmények közt halt meg Antiochiában.

 

Gordianus – ellencsászár a Római Birodalomban 238 március-április hónapokban fia, II. Gordianus társcsászára Maximinus Thrax uralkodásának idején

 

Gratianus – I. Valentinianus római császár idősebb fia, szül. Sirmiumban 359. 367-től atyjának társcsászára volt, 375-től pedig a birodalom nyugati részének ura; a keletit mostoha öccsének, a négyéves II. Valentinianusnak engedte át

 

Gracchus, Tiberius (Kr. e. 162-133) – néptribunusként 133-ban javaslatot tett egy régebbi földtörvény megújítására (Licinius-Sextius). A senatus végül elfogadta javaslatát. Újabb terveket akart véghezvinni, a senatus azonban ezeket már nem hagyta, híveivel együtt meggyilkolták. Törvényei életben maradtak, de korlátozottan érvényesültek

 

Gracchus, Caius (Kr. e. 153-121) – Kr. e. 123-ban és 122-ben néptribunus, Tiberius öccse. Folytatta bátyja reformjait. 122-ben a senatori rend nem nézte jó szemmel, hogy ismét jelölteti magát néptribunusnak, ezért fellázadtak ellene. Az Aventiunuson öngyilkos lett

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.