Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Róma fogalmak II.

2009.12.15

 lex Aebutia Kr. e. 154-ből, megtiltotta, hogy valamely rendkívüli hivatalt rá ruházhassanak se arra, a ki fölállítását indítványozta, se pedig annak a collegáira vagy rokonaira

 

lex Atinia A lopott dolgok elbirtoklási tilalmának kiterjesztése általános érvénnyel (Kr. e. 200 k.)

 

lex Claudia Korlátozta a senatorok kereskedelemben való részvételét (Kr. e. 218). Megtiltotta, hogy senatorok és fiaiak 300 amphorásnál nagyobb tengeri hajót tarthassanak

 

lex Canuleia de conubio A patrícius-plebeius házasság engedélyezése (Kr. e. 445)

 

lex data a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények.

 

Lex Hortensia plebeius népgyűlés határozatai szenátusi jóváhagyás nélkül is érvényesek (Kr. e. 287)

 

lex Ovinia A censorokra ruházta a senatus névjegyzékének összeírását (Kr. e. 312 k.)

 

lex rogata – megszavazott törvény

 

lex Villia Annalis hivatalviselésről szóló törvény,  magistraturák betöltésének sorrendjét szabályozta

 

leges duodecim tabularum – a tizenkét táblás törvények (szakrális, szokásjogi és legislatios normákat tartalmaz, Kr. e. 451-450)

 

leges Liciniae Sextiae Csökkentette a plebeiusok adósságterheit, az ager publicusból bérelhető területet 500 iugerumban állapította meg, előírta, hogy az egyik consult a plebsből kell választani, a praetori tisztség felállítása (Kr. e. 367)

 

leges sumptuariae elsősorban az étkezési szokásokat és a temetéseket szabályozták

 

lictor törvényszolgák voltak a Római Birodalomban, a köztársasági időkben. Alapvetően az volt a szerepük, hogy az egyes főbb, imperiummal rendelkező magistratusok kíséretét alkossák, illetve a büntetés-végrahajtásban is részt vállaltak

 

lex de provincia Asia Asia tartomány adózását szabályozó törvény (10% adó)

 

lex Manilia Mithridátés elleni háborút Pompeiusra bízó határozat

 

ludi seaculares – százados játékok

 

legatus Augusti a császár küldöttje, megbízottja. Mivel a császárkorban a legiók parancsnoka és a tartományok jelentős részének a kormányzója elvben a császár volt, a tényleges irányítást képviselőire kellett bíznia

 

lex lulia de adulteris coercendis házasságtörés ellen hozott szigorú rendelet

 

lex lulia de maritandis ordinibus kötelezővé teszi a senatori és a lovagrend számára a házasságkötést

 

libertus – felszabadított rabszolga

 

limes út, mezsgye. Eredetileg a határ felé vezető katonai út, később a Birodalom szárazföldi, jelentésbővüléssel pedig teljes határa

 

latin jog a vagyonszerzés és a házasodás jogát jelentette, és eredetileg a latin városok lakóit illette meg, később kiterjesztették más itáliai népekre is

 

magister officiorum a császári udvar minisztere, a ki az udvari személyzet igazgatásával s a kihallgatások rendezésével volt megbizva. Constantinus állította fel

 

magistratus az ókori Róma legfőbb választott tisztviselői a köztársaság idején, emellett a korai császárkorban is léteztek, azonban ekkorra legtöbbjük pusztán formális címként. Kezdetben a magistratusok (a tribunus plebis kivételével) kizárólag a patríciusok köréből kerülhettek ki, azonban az idők folyamán a tisztségek megnyíltak a plebejusok előtt is. A magistratusi hivatal elnevezése a magistratura volt

 

minor collega – helyettes

 

municipium – saját szervezettel rendelkező város, amelynek lakói római polgárjoggal bírtak; később minden város az ókori római birodalomban

 

munus – kötelező ajándék

 

militia equestris – lovagi hivatali tisztségek rendje

 

manus a római jogban a férjnek hatalma neje fölött

 

nobilitas – nemesség

 

officium – hivatal, tisztség

 

ovatio kisebb diadalmenet

 

patronus – védnök, pártfogó, a cliensek és felszabadított rabszolgáinak vagyonos pártfogója. A római jog minden felszabadított rabszolgát egykori gazdája patronálása alá helyezett. A Róma által meghódított városok és provinciák egy befolyásos római családból patrónust kerestek maguknak, és így előadhatták sérelmeiket.

 

plebiscitum a régi rómaiaknál a Tributa Comitiákon a néptribun indítványára hozott törvény

 

Pontifex maximus a legfelsőbb pap, a római vallás legmagasztosabb beosztása. Ez a beosztás kizárólag patríciusok számára volt elérhető egészen Kr. e. 254-ig, amikor is az első plebejus elfoglalta ezt a beosztást. Ez a határozottan vallási hivatal a Római Köztársaság során folyamatosan politikai befolyás alá került és Augustus alatt a császár hivatalának rendelték alá

 

princeps Senatus a senatori névjegyzék első helyén szereplő ember (Octavianus)

 

praetor a Római Köztársaság választott magistratusai (főtisztviselői) voltak, rangban közvetlenül a consulok után következtek. Először Kr. e. 366-ban választottak praetort, és kezdetben csak patríciusok töltették be ezt a szerepet. Az első plebejus praetort Kr. e. 337-ben választották meg

 

praetor maximus – hadvezér

 

praetor peregrinus idegen emberek ügyeiben biráskodott, akár egymás közt viselték a pert, akár római polgárokkal

 

provincia a Római Birodalom Itálián kívüli területi és adminisztrációs egysége volt egészen a tetrarchia (i. sz. 296) idejéig. Ezek a tartományok alárendeltek Rómának, lakói adót fizetnek az államnak

 

publicanus Az ókori római adóbérlők neve. Ezek egy-egy tartomány adójövedelmét bérbe vették, egy összegben kifizették az államkincstárnak, azután a tartományban hatósági segédlettel akár a tízszeresét is behajtották, a lakosságot kiuzsorázták, és koldussá nyomorították.

 

prorogatio meghosszabbítása valamely hivatalnak (p. magistratus), katonai főhatalomnak (p. imperii) vagy helytartóságnak (p. provinciae)

 

praefectus Aegypti – császári helytartó Egyiptomban

 

praefectura morum közerkölcsök feletti felügyelet joga Caesarnak (Kr. e. 48.)

 

patrocinium – a rómavárosi közigazgatás vezetője

 

praefectus praetorio – testőrség parancsnoka

 

procurator – helytartó; „intéző”, „kormányzó”

 

possessor – birtokos

 

quaestor az ókori Róma alacsonyabb rangú magistratusai voltak. Alapvetően kétféle quaestura létezett: a közvádlók, ügyészek feladatát betöltő quaestores parricidii és a közpénzek beszedését és elosztását felügyelő quaestores classici, vagy szimplán quaestores

 

quaestor sacri palatii az udvartartás és az uralkodói magánhivatalok vezetője

 

Quirites szabad, római polgárjoggal rendelkező lakosság

 

res publica az ókori Rómában egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelent. Az állam megjelölésére használt  kifejezés, tulajdonképpen „köztársaság” (Kr. e. 510-Kr.e. 31/27 között).

 

Rex Sacrorum Az a papi személy, aki a királyok elűzése óta a királyi méltósággal együtt járó vallási dolgokat és áldozatokat végezte. Névleg a legfőbb pap volt, valójában azonban a pontifex maximus után következett. A tisztet mindig csak patricius tölthette be. Papi teendőinek végzésében felesége (regina sacrorum) segített neki

 

rogatio törvényjavaslat, a melyet a népgyűlés határozata emelt törvénnyé

 

Ramnes – tribusok egyike

 

sacrosanctus – szent és sérthetetlen

 

salarium katona és tisztviselő járandósága, eredetileg sóban, később pénzben

 

salutatio cliensek reggeli üdvözlő tisztelgése patronausaiknál, később általában szegények tisztelgő látogatása a gazdag vagy előkelő embereknél, hogy azok jóindulatát kiérdemeljék

 

schola Sabiniana – császárkori jogtudósi iskola. A schola Sabiniana nevét egyik kiemelkedő tagjáról Sabinusról kapta. Az iskolát Capito alapította. Későbbi vezetője pedig Cassius lett, a civiljogi rendszer megalapozója. Pomponius műveiből ismerjük a római jogtudomány történetét

 

scrinia – kancellária hivatalai

 

senatus az egész római történelmet végigkísérő, az idők előrehaladtával más-más jogokkal felruházott, és sokszor változó létszámú testület volt. A Római Köztársaság idején gyakorlatilag, a principatus évszázadaiban elviekben a senatus volt a legfőbb törvényhozó szerv, tagjai, a senatorok pedig a római társadalom elitjét alkották

 

Senatus Consultum ultimum rendkívüli teljhatalom, mellyel a senatus ruházhat fel

 

secessio plebis – Kr. e. 494-ben a plebeiusok megtagadták a katonai szolgálatot és fegyveresen kivonultak a város határain kívül emelkedő Mons Sacerre, elsősorban  az adósságuk ügyében hozott határozatok elleni tiltakozásul

 

socii más néven foederati, azaz szövetségesek

 

scrinium a császárkorban a császári íróhivatalt nevezték így

 

solidus – aranypénz

 

senatus consultum de imperio Vespasiani – Vespasianus megválasztásakor a senatus külön határozatban rögzítette az új császár jogait és kiváltságait

 

tribus – nemzetségcsoport, törzs

 

tribunicia potestas – tribunusi hatalom

 

tribunus plebis – néptribunus

 

trinoctium – 3 egymás utáni éjszaka (jog amiben szerepel: Usu azaz egyévi szakadatlan együttlakás által, anélkül, hogy a nőhárom éjjelig (trinoctium) a férfi házából kimaradt volna)

 

triumphus ünnepélyes diadalmenet volt, melyet a győzedelmes római hadvezérek tarhattak jutalomképpen. Ennek keretében a zsákmány, a hadifoglyok és katonáik kíséretében végigvonultak a Szent Úton (latinul Via Sacra), végül pedig áldozatot mutattak be a Capitoliumon Jupiter istennek

 

tributum soli – földadó

 

tributum capitis – fejadó

 

tessera hospitalis „vendégbaráti szerződés tábla”, valamely közösség és magánszemély, illetve annak családja között kötött, a közösség magistratusai által jóváhagyott hivatalos szerződés, amely rögzíti a szerződő felek egymással szembeni jogait és kötelezettségeit.

 

terra sigillata - negatív formából készített, az égetés eredményeképp általában vörös felületet mutató edényfajta a római császárkorból

 

vicarius – eredetileg a hivatalnokokat, tiszteket helyettesítő tisztviselők általános megjelölése. A Kr. u. 3. századtól a helytartókat helyettesítő lovagrendi procuratorok neve. A Kr. u. 4. században Diocletianus közigazgatási reformjait követően a praefectus praetoriók helyettesei, megbízottai voltak, akik a diocesisek élén álltak.

 

vicus kisebb városrészek, negyedek elnevezése az ókori Rómában

 

vectigalia – a provinciákból származó adók

 

vicesima hereditatum a százezer sestertiust meghaladó örökségek 5 %-os hagyatéki adója

 

vir clarissimus a római köztársaság idejében a szenátorok címe, igen hires férfiú; később, Diocletianus és Nagy Konstantin idejében (300 körül Kr. u.), mikor a rangosztályokat császári rendeletek szabályozták, azokat nevezték viri clarissiminek, akik a harmadik rangosztályba tartoztak, s akiknek ezt a rangot (a clarissimatus) a császárok adományozták

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.